Egyébként pedig fel vagyok háborodva ezen a Balogh József-ügyön. Nem azon, hogy nem mondott le BJ, azt én teljesen megértem, minek is mondott volna le, ha nem muszáj. Azon vagyok felháborodva, hogy ezt itt így meg lehet csinálni: hogy nincs közfelháborodás. Hogyhogy nem tüntetünk? Hogyhogy nem éhségsztrájkolunk a Kossuth-téren? Hol vannak ilyenkor a feminista szervezetek? Hogyhogy nincs népharag? Mármint amiatt, hogy az én pénzemből, amit én kerestem munkával, levonják az adómat és odaadják fizetésként egy politikusnak, aki az élettársa fejét a hajánál fogva belebaszta a lépcsőkorlátba*? És ezt így tétlenül nézzük? Nem a politikusok, nekik megvannak a saját indítékaik, hanem a nép, az istenadta nép? Amelyik képes az utcára vonulni a tandíj miatt? Ez nem háborítja fel? És mit gondolunk, mit üzen ez a magyar férfiaknak? Azt, hogy ne üssétek meg az asszonyt, vagy azt, hogy csak nyugodtan? Mit mondok a gyereknek? Tényleg, mit fogunk mondani erről az erkölcstan órán az ötödikeseknek?
És az is mennyire gáz, hogy majd be fogjátok ide kommentelni, hogy mittudomén, az nem is úgy volt, nem is láttuk, biztos a kutya volt, biztos megérdemelte, meg a tradicionális családmodell, meg a sör nem alkohol**, meg Terike is megmondta, hogy nem is biztos, hogy pontosan úgy volt, és akkor majd nekem kell itt magyarázgatni a bántalmazó ciklust meg az erőszakos kapcsolatok dinamikáját (ami miatt a nők mindig visszakoznak meg visszamennek és ami miatt a szokásos mediáció, illetve párterápia nem használ). Jaj, nemár. Hogyhogy ezek a dolgok nem teljesen köztudottak? Hogyan lehetséges az, hogy nem teljesen nyilvánvaló mindenki számára, hogy a házastársunk fejét nincs jogunk beverni semmilyen körülmények között? Hogyhogy a bántalmazásról, a családon belüli erőszakról, a gyakoriságáról, a dinamikájáról nem tanultunk az iskolában? Hogyhogy osztályfőnöki órán nem erről van szó? Vagy az erkölcstan órán? Amikor minden negyedik nőt bántalmaznak? Minden osztályban, ahol legalább négy lány van, ott egyet. Miért nem hívják meg a Nanét az iskolákba? Vagy engem? Végülis sok évig voltam drogprevenciós oktató középiskolákban, másik sok évig meg pszichoterapeutája bántalmazott nőknek, és jó fej is vagyok. Erre miért nincsenek alapítványok meg támogatás? Vagy van, csak nem hallottam róla? Vagy amúgy most épp közfelháborodás van, csak olyan halkan és titokban, hogy hozzám már nem jutott el?
*Igen, tudom, nem is úgy volt, csak megbotlottak a kutyában.
**A sör nem alkohol, a tészta nem étel, az asszony nem ember, a medve nem játék.