Egyébként most tényleg, mi ez az egész a gonosz öregasszonyokkal? Ma reggel is mellettem álltak meg és szidták a reumatológust, mert szabadságon volt, amikor az egyiknek nyilallott a dereka, meg a menyüket, mert itatta a hányós unokát ahelyett, hogy infúzióra vitte volna, meg a tejet, mert drága (mást is szidtak, csak addigra odébb mentem, mert hangosak voltak és aludt a baba). Mi az a női lét és az előrehaladott életkor együttesében, ami gonosszá teszi az embert? Vagy a "gonosz öregasszony" csupán előítélet, népmesei mém, és igazából pontosan ugyanannyi gonosz fiatalember, gonosz tinédzserlány és gonosz idős férfi létezik? Vagy mégis az ősi elméletek az igazak és a méhvel / annak működésképtelenségével / hiányával van valami? Vagy ez csak egy konkrét generáció, akik most öregasszonyok, és az utánuk jövő már nem fog meggonoszodni? Vagy minden idős generáció alapértelmezetten gyűlöli a fiatalokat, mert azok még egészségesek és ők fogják örökölni a világot, míg az öregek meghalnak? Mondjuk eddig is tudtam a budapesti gonosz öregasszonyok létezéséről, de nem tudtam, hogy ennyien vannak, reggeli és esti sétáinkkor is ellepik a padokat. Kettő van, amelyik szerintem nem gonosz, ők mindig együtt szoktak ülni és nem szidnak semmit, hanem fiatalkori kalandjaikon nosztalgiáznak. Aggasztó.