Still there

2013.06.24. 17:40 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 6 komment

Nagyjából ugyanúgy van a Lány, kicsit köhög, szörcsög, párásítjuk, szívogatjuk az orrát. Ma kaptunk rendes párásítót is, úgyhogy ezentúl azzal (eddig a szobaiba tettünk Salvus-vizet plusz Sterimar orrspray). Nagyon aggódom érte még mindig, hiába értem, hogy nincs nagy baja és ennél sokkal súlyosabb betegségek vannak, és szépen eszik, alszik és mosolyog is. Nehogy felülfertőződjön, nehogy asztmás legyen. Jaj, ma többet alszik a megszokottnál, jaj, miért. 

Különben nagyon érdekes, hogy már épp ott tartottam, hogy másra bízom a babát és elmegyek mondjuk futni a szomszéd edzőterembe vagy a nőgyógyászhoz a hathetes kontrollra (így a nyolcadik héten) vagy a pedikűröshöz, aztán beteg lett, és ettől bekapcsolt az agyamban valami evolúciós program és megőrültem, de komolyan erőt kellett vennem magamon, hogy átmenjek az öt percre lévő postára, amíg a férjem van a Lánnyal. Csomószor voltam már boltban, gyógyszertárban, sőt mi több, okmányirodában* úgy, hogy ő volt vele. A férjemben maximálisan megbízom és tudom, hogy ügyes, vigyáz rá, figyel rá, és a Lány is szereti, nem arról van szó, hogy féltem volna, hogy baja esik vagy hogy sír (velem is csomószor sír, kiszámíthatatlan, hogy melyikünk tudja megvigasztalni), hanem: beteg a kölyköm, ott kell lennem, ahol ő. Érzem magamon, hogy ez nem ilyen szokásos emberi érzelem, hanem valami kényszerítő erő átvette felettem a hatalmat. Nagyon érdekes. 

Vajon minden babát ennyire szeretnek, mint mi ezt a kis majombabát? Szegény babák, akiket nem szeretnek ennyire. 

*Lejárt a személyim, az útlevelem és a jogosítványom is egyszerre, és semmilyen papírom nem volt, amivel igazolhatnám magam, úgyhogy muszáj volt. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította