Szóval addig aggodalmaskodtam, míg végül tényleg kórházba kerültünk a babával. Az volt, hogy csütörtökön elkezdett köhögni - előtte is köhécselt párat, de az simán belefér egészséges babánál is, csütörtökön viszont csúnya, hurutos köhögése lett és szörcsögött, és nem akartam tovább otthon szorongani, ezért délután levittem a tőlünk öt percre lévő gyerekorvosunkhoz (illetve a helyetteséhez, mert a miénk szabin van). A doktornő megvizsgálta, megvizsgáltatta a szomszédban lévő fül-orr-gégésszel is, majd közölte, hogy nehezített a légzése és az egyik oldalon zörejt hall a tüdeje felett, úgyhogy be kell mennünk kórházba, vérvétel és röntgen céljából, hátha bakteriális tüdőgyulladás, és szerinte jó eséllyel be is fekszünk. Bejöttünk a kórházba csütörtök este (halálra rémülve természetesen), ahol két ügyeletes orvos is megvizsgálta, közölték, hogy jó általános állapotú baba, ők semmiféle zörejt nem hallanak, láza nincs, menjünk haza és reggel jöjjünk vissza vérvételre meg röntgenre. Hazamentünk, Lány szépen sírt, ahogy szokott, evett, aludt, alvás közben köhögött és szörcsögött.
Reggel visszajöttünk, meghallgatta a tüdejét egy negyedik doktornő, aki szintén nem hallott zörejt, csináltak röntgent, amin nincs tüdőgyulladása, meg labort, amin szintén nincs tüdőgyulladása (alacsony a CRP-je, ami akkor magas lenne), viszont alacsony a granulocitaszáma. Az egy fehérvérsejt, ami vírusos fertőzések esetén előfordul, hogy babáknál alacsony, viszont ez hajlamosít arra, hogy pluszban bacikat kapjon el, és ha alacsony fehérvérsejtszámú baba belázasodik, akkor azonnal intravénás antibiotikumot kell kapnia, úgyhogy maradjunk bent a hétvégére, hétfőn csinálnak megint vérképet, és annak függvényében eldől, hogy hazamehetünk-e. Addig meg párásítunk, meg kap infúziót, nehogy kiszáradjon. De az az osztály, ahol vagyunk, bezár hétvégére, úgyhogy egy másikra tesznek át.
A másik osztályon megnézett minket egy újabb doktornő, aki szerint teljesen feleslegesen vagyunk itt, nincs tüdőgyulladása, nem lázas, eszik rendesen, egyáltalán akkor minek az infúzió, nulla a CRP-je, jó a röntgene, vírusos hörghurutban ez a fehérvérsejtszám egyáltalán nem drámai. Mindegy, holnap úgyis ő a főügyeletes, majd megnézi és eldöntjük, maradunk-e egész hétvégére vagy ha nem, akkor meddig. Úgyhogy most itt vagyunk, a Lány néha szörcsög, akkor leszívják az orrát meg párásítjuk, néha köhög, viselkedését tekintve pedig bágyadtabb és többet alszik a szokásosnál, de amúgy rendesen eszik, mosolyog is. Nagyon aranyos kis elveszett gyámoltalan lény, egy branüllel a fejében, mert csak oda tudták szúrni.
Gondolkodtam, hogy a túlzott aggodalmaskodásom miatt vagyunk-e feleslegesen kórházban, de arra jutottam, hogy nem, mert köhögés miatt az ember elviszi a babáját a körzeti orvoshoz, szerintem az normális reakció, a többi meg már nem az én döntésem volt, csináltam, amit mondanak. Nem én hisztiztem ki, hogy vegyék fel. De tény és való, hogy nyugodtabb vagyok így, hogy készült neki mindenféle vizsgálat és látta egy csomó orvos és nem csak az aggódásom van, hanem vannak tények, röntgenlelet, laborlelet, amik segítenek reálisan eldönteni, mi a baj. És jó helyen vagyunk, egyágyas babamama szobában, és nagyon kedves velünk a személyzet.
Én nem emlékszem, hogy valaha bármi rosszabb érzés lett volna az életben, mint amikor az ember első gyereke először beteg. Mostanra már éppen észhez tértem és felfogtam a tényeket, de volt egy rész, amikor egyáltalán nem is tudtam, hogy léteznek enyhe meg súlyosabb betegségek, illetve azokra gyógymódok, hanem csak annyit értettem, hogy vagy nem beteg, és akkor minden rendben, vagy beteg, és akkor világvége. Szóval most reménykedem, hogy nagyon gyorsan meggyógyul ebből, mondjuk fél órán belül, és semmi szövődmény nem lesz és soha többé nem lesz beteg, vagy fáradt, vagy ijedt, vagy boldogtalan, mert azt én tuti nem bírom ki.