Mindenféle kalandok

2013.06.11. 23:09 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 30 komment

Szóval ez azért komolyan nonszensz, hogy az egész életemet egy macska méretű lény uralja, és ő dönti el, mikor alszom, mikor eszem, mikor zuhanyozom, mikor szoptatom őt és egyáltalán, minden egyes tevékenységemet. Durva. 

Mert a férjem szombaton elutazott tíz napra*, az anyukám meg nem tudott hétfőn feljönni az árvíz miatt (vagyis csak öt átszállással tudott volna Sopronból elvergődni idáig, arról meg lebeszéltem), az anyósom jött volna ma, de ő is inkább holnap jön, mert akkor könnyebben feljut, úgyhogy egyedül vagyok a babával. Nem totál egyedül, mert 2-3 naponta azért jön egyik vagy másik barátnőm és akkor segít is babát nyugtatni meg ilyenek. 

Hétfő reggel meg el kellett mennünk a Fül-Orr-Gége Klinikára hallásvizsgálatra, ami a város másik végén van, árvíz, senki ne üljön autóba, úgyhogy gondolkodtam, hogy ne menjek-e BKV-val és hordozókendővel, de aztán mégis a taxi mellett döntöttem, szerencsére, mert pont akkor gázolás miatt nem járt a 3-as metró, én pedig nem vagyok arra a borzalomra lelkileg felkészülve, hogy babával pótlóbuszra szálljak. Oda is értünk százezer óra alatt, a Lány csak kicsit sírt a taxiban és visszafelé is csak az utolsó öt percben üvöltött torkaszakadtából, amit azonnal abbahagyott, amint kivettem az autósülésből. Különben jól hall. Azért kellett elvinni, mert a születésekor az egyik fülére nem hallott, ez legtöbbször azért van, mert még magzatvíz van benne, és akkor meg kell ismételni később.

Meg az esti sírás is egyedül az enyém, eddig első este valamennyit sírdogált, de hurcolgatással el lehetett altatni, második este nulla sírással egyedül elaludt a saját ágyában, tegnap pedig semmi nem használt, de semmi, ráadásul a szomszéd meglepően hangosan tévézett, és ugye az ember nem kopoghat át ilyenkor megfelelő erkölcsi fölénnyel, hogy kérem, halkítsa le a tévét, zavar a torkaszakadtából üvöltő csecsemőm megnyugtatásában. Az alatta lakó, aki hangosan kurvaanyázni szokott, az is vagy három óra hosszat kurvaanyázott valakivel, gondolom, az élettársa. Biztos veri is, olyan típusnak hangzik, de női hangot vagy verekedést sose hallok. De ahhoz sem volt indíttatásom, hogy karomon újszülött csecsemőmmel becsengessek és megkérjem, hogy jó estét, kérem, erőszakmentesen és főleg halkan kommunikáljanak ezentúl. A Lány meg meg volt őrülve, ha felvettem, tejszagot érzett és cuppogott meg keresgélt, de szopni nem akart, éhes nem volt, ágyába letevés, hurcolgatás, éneklés, ringatás, cumi semmi, végül felvettem a férjem pólóját és Renáta néni tanácsát követve kendőben lementem vele sétálni az utcára, ahol egy perc alatt elaludt és hajnalig aludt egyfolytában (két perc múlva feljöttem és betettem az ágyába, nyugi, nem sétáltam vele hajnali ötig). Nagyon mérges voltam rá tegnap, biztos azért is volt nehéz megnyugtatni, mert egy ponton túl már én sem voltam nyugodt, pedig általában sikerül annak maradnom. Van az, amikor már annyira fáradt, hogy attól nyűgös és nem tud elaludni, hát ez volt szerintem. Ma meg szintén elég sokáig szenvedett, de most alszik. Azért régebben (múlt héten) este 8- fél 9-kor már aludt, most meg inkább 10-fél 11, nem túl jó tendencia, meg ez az egész cirkusz is minek. 

Úgy különben jó itthon lenni napközben kettesben a babával, mert cuki, és fel lehet kelteni a figyelmét, és lehet neki beszélni, meg lehet rajta röhögni. Van az, amikor morfondírozva néz maga elé és tördeli a kezét, ezt csinálta a hallásvizsgálatkor is, mire az asszisztensnő megjegyezte, hogy lám, hogy tördeli a kezét, majd a babához fordult és teljesen komoly arccal, együttérzően megkérdezte tőle, hogy "gondjaid vannak?". Vicces volt.  

Holnap meg jön anyóspajtás 2,5 napra, hát meglátjuk, milyen lesz, sajnos még nem ismeri a Lányt, mert csak egyszer látta, de például házimunkában segít, nem mintha különösebben végeznék házimunkát. A férjem meg anyukám takarított eddig, kaját rendelek innen, mondjuk már rettenetesen unom, de praktikus és nem drága, vagy eszem szendvicset meg salátát, amit megcsinálok előre, amikor a baba épp alszik. Mosni meg teregetni pár perc, a Lány cuccait viszont ki szoktam vasalni, de lehet, hogy lassan leszokom majd arról, megoszlanak a vélemények a dolog szükségességét illetően. Mármint, hogy fertőtlenítés céljából ki kell-e vasalni a baba ruháit, illetve ha igen, hány hónapos korig. De amúgy most ráébredtem, mi a válasz arra a kérdésre, hogy mi helyett, minek a rovására írok blogot, hát jelenleg nem kérdés, hogy a házimunka rovására. Bár ebben a pillanatban az alvás rovására, ami őrültség, abba is hagyom. 

*Felmerülhet a kérdés, hogy miért engedtem el, ugyanis simán itthon maradt volna, ha kérem, még én beszéltem rá, hogy menjen nyugodtan, hát azért, mert nekem mindennél fontosabb az imidzsem, és én nem az vagyok, aki nem engedi el a férjét, hanem jó fej vagyok, talpraesett és önálló, és ezt a brendet kívánom építeni továbbra is. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította