Többen értetlenkedtek, hogy mi az, hogy sírni hagyott csecsemőnek nem fejlődik ki az agya, nyilván hatásvadász módon sarkítok ezzel és nem pont így van, hanem inkább úgy, hogy elhanyagolt, bántalmazott csecsemőnek kevésbé fejlődnek az érzelemkifejezésért, társas készségekért felelős agyterületei. Ezt a lemaradást valamelyest később is be lehet hozni, csak nehezebb. Természetesen attól, hogy néha sírni hagyják, még lesz agya, sőt, orbitofrontális kérge is, de ha sokat szeretgetik, és amikor kiborul, akkor megnyugtatják, akkor a tudomány mai állása szerint jobb lesz az érzelemszabályozása és a társas készségei. A szeretgetés, megnyugtatás alatt pontosan azt értjük, hogy szeretgetés, megnyugtatás, vagyis a bántalmazás, magára hagyás ellentétét, amihez nem feltétlenül szükséges hordozókendő* meg a kötődő nevelés többi kelléke, ezt csak azért mondom, mert hajlamos ez a két tábor az említett tudományos eredményekkel érvelni. A mi generációnknak is van agya és társas készségei (tisztelet a kivételnek), pedig háromóránként szoptattak és babakocsiban toltak (bár minket pl. nem hagytak sírni.) Nincs most időm írni erről egy szép ismeretterjesztő bejegyzést, de szerencsére már írtam erről máshol, ezért most csak idekopipésztelem az érdeklődők kedvéért. Eléggé címszavakban van, mert egy kidolgozott tétel vázlata, de azért íme.
Bár élményeink felnőttkorunkban is formálják agyunk felépítését, a csecsemőkor e tekintetben kiemelt életkor. Korai tapasztalataink meghatátozzák a többi emberhez való viszonyulásunk módját és az érzelemkezelésünket. Káoszelmélet: bonyolult rendszerek esetén a kiinduló állapotban beálló legkisebb eltérések a végeredmény tekintetében hatalmas különbségekhez vezethetnek. A kiinduló állapot itt a csecsemőkor, amikor kicsi eltérések felnőttkorban nagy hatásúak lehetnek. Három agyterület kiemelt szerepű csecsemőkorban, mivel érésük ekkor történik.
Az érzelmekért felelős agyterületeink fejlődése
1) Amygdala – ez már születésünkkor aktív és létezik, a félelemhálózat része, és azt dönti el, hogy veszély van-e vagy nincs. Közelítés vagy elkerülés. Ennél finomabb különbségtételekre nem képes. Ezért a csecsemő is először max erre képes, ennél cizelláltabb érzésekre nem.
2) Orbitofrontális kéreg – a prefrontális kéregnek (homloklebeny) az alsó része az orbitofrontális kéreg. Ez kulcsszerepet játszik az érzelmi életben, a fenti egyszerű érzelmi reakciókat finomítja, lehetővé teszi, hogy azok sokkal árnyaltabbak legyenek (ne csak félelem/harag versus nyugalom létezzen, hanem bűntudat, meghatottság, satöbbi). Ahhoz, hogy képesek legyünk az empátiára és a mentalizációra (mások érzéseinek, gondolatainak megértése), szép kifejlett orbitofrontális kéreggel kell rendelkeznünk. Ez az agyterület szinte teljes egészében a születést követően kezd el kifejlődni, 0-3 éves korig fejlődik, és kifejlődése tapasztalatfüggő. A társas tapasztalatoktól függ. Izolált, elhagyatott csecsemőnek nem fejlődik ki normális orbitofrontális kérge. A jobb orbitofrontális kéreg fejlődik először és az dominál.
Amikor a csecsemő együtt örül az anyjával vagy apjával, biztonságban, akkor agyában endogén opiátok és dopamin szabadulnak fel. Az endogén opiátok serkentik az idegsejtek növekedését, a dopamin pedig az idegsejtek glükózellátottságát. Azoknak a csecsemőknek, akiket sok kellemes társas élmény ér, ezért jobban fejlődik az agyuk, különösen az orbitofrontális lebenyük: az ottani idegsejteknek több kapcsolata lesz. Új idegsejtkapcsolatok egész életünk során születnek, de azt az iramot, amivel életünk első 2 évében fejlődnek, később már nem érik el.
3) Cinguláris kéreg és bal dominancia – utoljára a cinguláris kéreg fejlődik ki, 2 éves kor körül, ez az agyterület felelős az érzésekre irányuló figyelemért, tudatosságért, azaz, hogy ne csak érezzük, hanem be tudjuk azonosítani, meg tudjuk nevezni azokat. A második életév során az addigi jobb féltekei dominancia lassan átvált bal féltekei domaninciává, ahogy a verbális képességek megjelennek (a verbális képességek bal agyféltekéhez kötöttek). A verbális készségek megjelenésével nem vész el semmi a korábbi nonverbális készségek, implicit emlékek közül, hanem csak ráépül arra. Ilyenkor fontos, hogy a szülő észrevegye és meg is nevezze a csecsemő által kifejezett érzelmeket, hogy a gyerek is később képes legyen beazonosítani és megnevezni őket. Az érzések szavakba öntésének folyamata segíti a bal és a jobb agyfélteke integrációját.
*Amúgy mégiscsak nagyon jól beválik nekünk a kendő itthoni nyugtatónak, ha már más nem használ, ezt csak azért mondom, nehogy úgy tűnjön, hogy ellenzem vagy gúnyolódom rajta. Na jó, gúnyolódom, de magamon is gúnyolódom, amikor a Lánnyal a kendőben sétálok a lakásban és ötszázadszor éneklem el, hogy Elkártyáztam a gyönge szívem / suhogasd meg a szoknyád, hajnal, mert arra nyugszik meg**. Nagyon remélem, hogy szépen proliferálnak közben a neuronjai és nem hiába strapálom a derekam.
**Én azt értem, hogy jobb lenne, ha mindig az ágyában, önállóan aludna el, de van, amikor nem tud, hanem kiborul és visít, nem kicsit nyekereg, hanem torkaszakadtából kiabál, és akkor tényleg csak a hurcolgatás és ágyban egyedül sírni hagyás között lehet választani.