Voltunk a Szatyorban, ahol nagyon finom a karamelltorta, és az összes pincér úgy néz ki, mint egy Guy Ritchie-film mellékszereplői, és úgy is viselkednek. Egyébként újra és újra lenyűgöznek a budapesti vendéglátóhelyek elképesztően trendi nevei, "a Szatyorban nem volt hely és a Mappa is tömve volt, úgyhogy átmentünk a Dobozba", meg "most itt vagyunk a Mostban, de még lehet, hogy a Jelenben folytatjuk". Az én időmben Koccintónak hívták a kocsmát meg Poharazónak.