Tőlem ugye eleve nem vártunk megindító vallomásokat a várandósságról*, meg ilyesmit? Kicsit kezdem magam furcsának érezni, amiért tök normálisan viselkedem és semmilyen pszichés tünet nem tört ki rajtam még eddig (hacsak nem akarjuk a kezdeti hányingert meg a nyáladzást pszichopatologizálni, de szerintem inkább ne akarjuk.) Az összes ismerősömnél érzelmi hullámvasutak váltották egymást, és mindenen sírtak vagy kiborultak, amit esetleg néhány eufóriás epizód szakított meg. Persze, lehet, hogy ez majd a harmadik trimeszterben következik.
Jó, a hányós rész tényleg nagyon rossz volt. Az is kicsit aggasztó, hogy most ugyan jól néz ki, hogy megnőtt a hasam meg a melleim, de majd amikor kikerül belőlük a tej meg a gyerek, akkor ráncos, üres zacskók lesznek a helyükön, bár ezen majd ráérek akkor aggódni. És különben is, már tökmindegy, nincs visszaút. A további tüneteim: nincs kedvem eljárni otthonról, utálok reggel felkelni a sötétben és bejönni a munkahelyemre a tömegközlekedéssel, a munkahelyemen rendszeresen bosszankodom hülyeségeken (ez gyakran a kollégáim hülyeségét jelenti, máskor a rendszer vagy a technológia hagy cserben), délután és este csokoládét vagy más szénhidrátot kívánok, sokat alszom és kevéssé vagyok szociális, azonban meggyőződésem, hogy a fentieknek semmi köze a terhességhez, sokkal inkább betudhatóak a téli depressziónak és/vagy a magyar egészségügynek. Az orrdugulás az lehet terhességi tünet is.
Úgy különben tudom, hogy mindez nem az én érdemem, hanem nagyon szerencsés vagyok, hogy nincs semmi bajom, mert tanultam szülészetet és tudom, hogy mindenféle szörnyű betegségek és kellemetlen tünetek leselkednek az emberre, én kb annyit tehetek, hogy nem hízom el meg nem bungee jumpingolok meg beszedem a vitamint.
Azért elmondom, mi a jó a terhességben, ha valaki esetleg még nem próbálta és nem tudná: hogy olyan élmény, ami minden mástól különbözik. Van, akinek különösen jó, van, akinek különösen rossz, de mindenféleképpen különös. Sajnáltam volna kihagyni. A többi élmény is mind érdekes, ami ér minket az életünk során, hogy mindenféle szeretteink meg barátaink vannak, sokféle emberrel lehet sokféle kapcsolatba kerülni, beszélgetős vagy testi kapcsolatba, meg ugye lehet mindenféle helyekre elutazni, ha az ember unja a jó helyeket, akkor fölmehet a Himalájára, de az is csak egy másik hely; és vannak még a nagyon klassz vagy különleges ételek, meg a zenék, filmek, könyvek, egyéb művészet, meg ki lehet teljesedni az embernek a szakmájában, sikereket elérni, esetleg tenni valamit az emberiségért, meg be lehet rúgni, meg vannak drogok (- foglalta össze az Életet frappánsan). Az az élménytípus, hogy egy kis élőlény van a hasadban, egyik kategóriába sem tartozik, mert egy külön kategória. Ne értsünk félre, nem azt akarom mondani ezzel, hogy ha már unjuk az életünket, akkor essünk teherbe, mert az kaland, ugyanakkor tényleg kaland. Egy kis élőlény van a hasadban, aki félig te vagy, félig a férjed (maradjunk a legegyszerűbb esetnél), és ott bent mozgolódik meg a kis lábacskáival rugdos. Vicces, bizarr, és lenyűgöző is egyszerre.
Azt hiszem, különben pont azért olyan nehéz elmagyarázni, én sose értettem, miket beszélnek a terhesek, mert nem volt olyan tapasztalatom, amihez tudtam volna hasonlítani. Mégis hogyan kellene ezt elmagyarázni. Klassz, a hasamban egy Lány ugrabugrál, most mit lehet ezen nem érteni.
*Van az az iskola, hogy jaj, nem szabad "terhesség"-nek nevezni, mert ez nem teher, de szerintem meg ilyet mondani álszentség, mert fizikailag, a szó szoros értelmében is teher (tudjátok, a kis súlyzó), meg lelkileg is lehet teher, és akkor arról még nem is beszéltem, mennyibe kerül egy rendes babakocsi.