Voltam vércukorterheléses vizsgálaton, az rettenetes volt, mármint az a része, hogy éhgyomorra kell menni. Úgy néz ki a vizsgálat, hogy felkel az ember reggel, sötétben, és anélkül, hogy kávét vagy akármi mást ihatna, bemegy a vizsgálat helyére (nekem a munkahelyemen csináltuk, szóval oda), ott vesznek vért, utána meg kell inni a cukrosvizet, és utána megint vesznek vért, vagy egy és két óra múlva, vagy csak két óra múlva. De még abban a két órában sem szabad enni vagy kávét inni.
Mindenki azon sír, hogy mennyire undorító a lötty, amit meg kell inni, én ezt egyáltalán semennyire sem értem, dehát csak cukros víz. Víz, cukor. Szabad tenni bele egy kevés citromlevet is, ha hozol magaddal, akkor egy kissé túl édesre sikerült limonádé. Semmiféle nehézséget nem okozott meginni. Nekem a nehézséget az okozta, hogy nem ehettem és nem ihattam kávét reggel fél héttől fél 11-ig, és eközben még dolgoztam is, hát majdnem elájultam. Egyáltalán hogy bírnak az emberek éhgyomorra menni bárhova? Negyed tizenegykor már kikészítettem magamnak az asztalra a tejeskávét meg a vajas pirítóst, hogy az utolsó vérvétel után rögtön megehessem.
Ezt egyébként a terhességi cukorbetegség szűrésére csinálják, a 24. és 28. hét között, és ha az embernek nem jók az értékei, akkor általában alacsony szénhidráttartalmú diétára fogják (de úgy, hogy meg van adva, napi hány gramm szénhidrátot eszel és azt hány órakor, szörnyű), súlyosabb esetben pedig inzulint kell adni magadnak. Szerencsére nekem csodálatos kiváló szuper tankönyviek az értékeim, nem kell lemondanom a maradék szaloncukorról.
Ezenkívül voltam tegnap szülésfelkészítő tanfolyamon, ez egy 10 alkalomból álló tanfolyam, most egy idős gyógytornász hölgy magyarázta el, hogy mikor hogyan kell lélegezni, meg hogy ő nem szereti azt a kifejezést, hogy a "fájások", mert ez már eleve azt sugallja, hogy az fáj, és a kismamák ettől csak idegesebbek lesznek és még jobban fáj nekik, ugyanakkor feltétlenül kérjünk epidurális érzéstelenítést, mert különben rohadtul fáj. Valamint lecseszett mindenkit, hogy hol vannak a férjeink, mert ha nem járnak, akkor majd csak láb alatt lesznek meg idegeskednek a vajúdáskor, mert nem tudják, mi a feladatuk, de aztán mégsem mondta el, valójában mi a feladatuk az idegeskedésen kívül, úgyhogy erről nem tudok többet. És azt a szót használta, amit már elfelejtettem azóta, de amikor ötödévben szülészetet tanultunk, akkor hetekig odavoltunk tőle, hogy ez milyen cuki, a magzathenger*. Este értetlenül néztek rám a lányok, hogy ez mért olyan cuki szó, dehát szerintem iszonyú aranyos**.
*A kitolási szakaszban a magzat, ahhoz, hogy a legjobb térkihasználással jusson át a szülőcsatornán, a fájások hatására felvesz egy tipikus testhelyzetet (zömül): a törzse kiegyenesedik, a mellén keresztezett karok, felcsapott alsó végtagok henger alakot vesznek fel, s ezzel a szülés során szinte "tömítik" a szülőcsatornát. Ezzel a méhösszehúzódások jobban segítik a magzat előrejutását. Képünkön.
**A másik kedvencem az ébrény, nyelvújítás korabeli szó az embrióra (ti. ébredő lény).
