Még az volt (csak akkor nem írtam róla, mert Kanadában voltunk meg mindenféle más dolgok történtek), hogy büszke voltam rá, amiért anno én is gyűjtöttem aláírást, hogy a családon belüli erőszakról saját törvény készüljön, mondjuk nem sokat, ilyen 30-at kb., valamint a törvény nem fogja megoldani a helyzetet (nagyon régóta törvény tiltja Magyarországon, hogy verd a gyerekedet, aztán tessék), de akkor is klassz, hogy egy civil, népi, és ráadásul értelmes kezdeményezés eljuthat odáig, hogy az országgyűlés komolyan tárgyalja. Nem gondoltam volna, amikor szaladgáltam körbe a papírral, hogy ebből lesz valami. Mondjuk engem még meg se kellett verni, engem már az totál kikészített, hogy a munkahelyemen a kiskorukban vagy felnőttkorukban vert és megerőszakolt nők és férfiak sztorijait hallgatom négy éve lassan. (Felnőttként a nőket verik csak, de volt olyan felnőtt férfi betegem, akinek az anyukája eltörte a kezét - vagy a lábát? már nem emlékszem - mert rossz helyre rakott le valami poharat.) A következő, ami ellen szívesen harcolnék, ha lenne bennem szemernyi civil öntudat és polgári kezdeményezőkészség és bármiféle remény, az az alkoholizmus, de azt már 21 éves koromban feladtam, amikor magyar politikusokkal együtt vettem részt a Fiatalok és alkohol c. nemzetközi WHO-konferencián. (A magyar politikusok miatt adtam fel, a WHO-sok jó fejek voltak.) Az ember vegye észre, mi a veszett ügy. Szóval, esetleg olvassátok el tényeket és tévhiteket a családon belüli erőszakról itt a NaNe oldalán. Nekem mondjuk jobban feküdne valami underground igazságosztó akció, ahol a nőket és gyermekeket verő férfiakat jól megvernénk, de tudomtudom, az erőszak erőszakot szül.