Még több gyanús őszi program

2011.10.02. 19:03 - címkék: -

Közben már írtam is a bejegyzésben szereplő email címre, hogy miképpen látogatható a dolog, és azt írta a hölgy, hogy teljesen nyitott és mindenkit szeretettel várnak, csak oda kell menni. Most aztán majd választás elé kerülök, amikor is október 19-én el kell döntenem, hogy elmenjek-e a Bognár Gergely: Igazságosság az egészségügyben c. előadására, majd onnan átszaladjak Buda Bélához a placebokérdésről beszélgetni, vagy menjek szépen a saját érdekemben pilatesre. Vagy csak szimplán maradjak bent tovább dolgozni, mindenkinek az lesz a legjobb.

A placebokérdésről még annyit szeretnék mondani, hogy a férjem megingathatatlan hite szerint a felső légúti fertőzések egyetlen mindig hatásos gyógymódja a nyaksál viselése napközben és éjszakai alváshoz is, és az elmúlt fél órában, miután a nyugati orvoslás nyújtotta kemikáliák és a gyógynövények is csődöt mondani látszanak, végső kétségbeesésemben felvettem egy sálat.

Bioetika előadássorozat, menjetek

2011.10.02. 16:54 - címkék: -

A bioetikára egy ideje rá vagyok kattanva*, azon témák egyike, amit teljesen elhibázott módon túl korán tanítanak az egyetemen, másodévben, és szerintem amíg az embert nem hívták át párszor a sebészek konzíliumba, hogy hadd vágják le a tiltakozó demens néni lábát, vagy nem vonszolta be erőszakkal kedvenc jófej fiatal gondozott betegét a zárt osztályon belülre, vagy nem kellett a valóságban döntenie, hogy a rendelkezésre álló kevés időt/gyógyszert/eszközt/egyéb forrást hogyan ossza el a betegei között, vagy nem akart neki pénzt adni gyógyszercég képviselője, hogy a cég által gyártott szert írja fel, addig nem tudja értékelni ezt a tantárgyat. Kell egy pár évig az egészségügyben dolgozni, hogy egyáltalán mondjanak valamit ezek a kifejezések, hogy orvosi kommunikáció meg etika. Pont a pilates órámmal egyidőben van, úgyhogy nem tudom, el fogok-e járni, mindenesetre azért hadd hívjam fel az érdeklődők figyelmét a Tudomány és etika: A bioetika aktuális kérdései c. előadássorozatra a Magyar Bioetikai Intézet és az ELTE Filozófia Tanszék szervezésében.

*Azt szeretném, hogy most pár évig ne kelljen dolgoznom, hanem adjatok rengeteg pénzt, amiből bioetikát tanulhatok valamelyik menő külföldi egyetemen, esetleg a CEU-n**. Mondjuk előadásokra járnék meg elmélyülnék a téma irodalmában, a pszichiátriában eleve nem lehet elég sokat bioetikán gondolkodni, és közben néha tartanék mozgás- és táncterápiás csoportokat, eljárnék pilatesre, meg befőznék jobbnál-jobb szörpöket. Úgy érzem, az életpályámban ez lenne a következő logikus szakasz.

**Meg is néztem a honlapjukat ösztöndíjlehetőségek után kutatva, de nem lettem igazán okosabb.

I'm sick but I'm beautiful

2011.10.02. 14:46 - címkék: -

Látszik azért, hogy öregszem, szabi után csak három hetet bírtam ki a munkahelyemen és máris kidőltem. Az egyetlen nyárias hétvégét, amikor nem ügyelek, ágyban töltöm rettenetes torokfájással és 38 fokos lázzal, és már komolyan meg vagyok sértődve, hogy két napja nyomom magamba az algopyrint, mézet, kamillateát, C-vitamint, Ca-pezsgőt, D-vitamint, orrcseppet, Stepsilst, csokitortát*, és semmi, csak rosszabbul vagyok. Aludtam is egy csomót, és semmi. Kezdek türelmetlen lenni.

*Mert a férjem, miután az összes fentieket odahordta az ágyamhoz, és megkérdezte, hogy kérek-e még valamit, és én azt mondtam, hogy "csokitortát", akkor lement a cukrászdába és hozott.

Please stop

2011.09.28. 21:50 - címkék: -

Meglehetősen régi dolog, de én csak ma futottam bele: az IgNobel díjátadókon a szervezők egy kiváló megoldást találtak arra a problémára, hogy a tudósok szeretnek sokáig beszélni és túllépni a rendelkezésükre álló időkeretet. Iszonyú idegesítő tényleg, amikor kongresszusokon ezt csinálják, nem elegáns. Nem vezethetnénk be ezt mindenhol?

Power to the people

2011.09.28. 13:44 - címkék: -

Meg még azt akartam mesélni, hogy három új kifejezést is tanultam a héten, az egyik a power nap, a jógatanártól tanultam, ja, mert a munkahelyemen kötelezően jógáznunk kell, de erről majd máskor. Mindenesetre a "power nap" az rövid napközbeni frissítő alvás, minialvásnak, menedzseralvásnak és szuperszundinak láttam eddig lefordítani. (Ez egy értelmes mondat? Mindegy.) A másik a powerfruit, magyarul szupergyümölcs, ami a kiemelkedően magas C-vitamin, illetve antioxidáns-tartalmú gyümölcsöket jelöli, nagyon menő, van pl. ilyen gyümölcsjoghurt, de a hajsamponomra is ez van írva. A harmadik meg a juhászbetegség, hát ez konkrétan a Diéta és fitness magazin egyik cikkében szerepelt és utána kellett néznem a neten, hogy mit jelent, azt jelenti, amikor bőséges étkezés után az ember bepunnyad.

There's a house across the river but alas I cannot swim

2011.09.28. 09:32 - címkék: -

Először is, véletlenül megváltoztam*, az úgy kezdődött, hogy júliusban elkezdtem takarékossági céllal főzni és kis dobozokban hozni magamnak az ebédet, így nem járok az ebédlőbe, sokkal később értesülök a legújabb pletykákról, és fogytam 1,5 kg-t (ami már csak azért is furcsa, mert nem fogyókúrás kaját főzök, hanem tésztát meg rizst). Emellett kitaláltam, hogy idén pilatesre fogok járni, minden félévben van valami új sport, amit vagy elkezdek és egy darabig csinálok majd abbahagyom, vagy csak beszélek róla, hogy majd elkezdem. Idén tavasszal hiphop-aerobicra jártam, előtte taichiztam, előtte szörföztem, stb. Nem, a szörfről tényleg kizárólag csak beszéltem, és a wakeboardról is. Hiphop-aerobicra tényleg jártam, klassz volt, csak lejárt a bérletem a puccos edzőterembe és nem vettem újat. Mivel nem célom bármelyik sportban kiemelkedő eredményeket elérni, így ez teljesen rendben is van. És hogy miért éppen pilates, nos, azért, mert Mrs. Ari pilatesre jár, és milyen jól néz már ki. Már egyszer voltam, négykézláb kellett állni úgy, hogy az egyik tenyered egy labdán van, és így egyensúlyozva a többi végtagot emelgetni, eléggé fájdalmas. Igen, tudom, hogy Mrs. Ari egy fiktív szereplő egy sorozatban.

Ezenkívül volt a 15 éves érettségi találkozóm, annál a pontnál csatlakoztam be a programba, amikor elmentünk az egyik öngyilkos osztálytársam sírjához, és igen, ő nagyon hiányzott és szomorú voltam, hogy nincs ott. A vacsinál még a szalagavatós videónkat is megnéztük, amin elég sokat szerepel, meg az osztályfőnökünk is, aki már szintén nem él, és komolyan, mennyire furcsa és szomorú dolog ez a halál. Hogy ott van a videón, mozog, hallod a hangját, ami már a valóságban már egyáltalán nem is létezik.

Ugyanakkor a szalagavatós darabunk még 15 év után is vicces. Nálunk az a hagyomány, hogy a szalagavató nem ez a táncos valami, hanem az osztály előad a tanároknak egy paródiát a tanárokról, azok meg próbálják sértődés nélkül kibírni. Általában külön kis jeleneteket szoktak előadni, tanórákkal, mi viszont a barátnőimmel írtunk egy mesejátékot királylánnyal és sárkánnyal, elképesztően többrétegű volt, ugyanis az összes szereplő egyben valamelyik tanárunk volt (kivéve a királylányt és a sárkányt). Én az udvari fizikust játszom, aki meglepő módon a fizikatanárunk is egyben. A fizikatanárunk egy csaj volt, nemrég a házuk mellett sétáltam el Sopronban, és azon gondolkodtam, hogy jó ég, mennyit jártam ide délutánonként fizikára, tudniillik felvételi előkészítőre meg fizikaverseny-előkészítőre meg ilyenekre. Azok jártak, akik jók voltak fizikából és akartak vele valamit kezdeni, és azon gondolkodtam, hogy vajon mi ezért fizettünk? Nem emlékszem, hogy fizettünk volna. Úgyhogy most meg is kérdeztem a vacsin a volt fizikatanárunkat, hogy figyelj, mi ezért fizettünk? Azt mondta, nem. Mondom, de miért tanítottál minket fizikára munkaidőn kívül ingyen? Azt mondta, azért, mert a kötelező óraszámba kb semmi se fér bele. Én esküszöm, ezen azóta le vagyok döbbenve. Ez a csaj, aki nem tűnt milliomosnak, ez csak úgy délutánonként velünk fizikázott önként ingyen hobbiból. Cserébe max néha elértünk valami helyezést fizikaversenyen, rengeteget rinyáltunk, hogy miért kell ide jönni, meg miért van ennyi házi feladat, meg pletykáltunk róla, hogy vajon kivel jár.

Várjatok, megpróbálom érthetően megfogalmazni. Az érettségi találkozók egyik kellemes része az szokott lenni, hogy a tanárok, akiktől az ember félt, már nem félelmetesek többé, mert míg mi sikeres jogászok, orvosok, informatikusok és családanyák lettünk, addig belőlük megöregedett, veszélytelen kisvárosi tanárok váltak, akik már nem árthatnak nekünk többé. Na, ezt nem éreztem most semennyire. Ehelyett halál komolyan büszke voltam a tanáraimra. Ezek bevezették az e-naplót, és szemmel láthatóan kevésbé idegenkednek az internettől, mint némelyik harmincéves osztálytársam. Nagyon nyilvánvaló volt, hogy szerettek minket és büszkék voltak ránk, miközben mi tinédzserkedtünk, alkoholt rejtegettünk az osztályteremben, összevissza puskáztunk és többnyire kiröhögtük őket és kifiguráztuk a szokásaikat. Ne értsünk félre, semennyire sincs bűntudatom emiatt, szerintem középiskolában ez normális, csak most valahogy feltűnt, hogy ezek azért stramm emberek, kibírták mindezt tőlünk, bejöttek, elénk álltak, hagyták, hogy röhögünk a ruháikon vagy a hajviseletükön, alig hisztiztek, drukkoltak nekünk, hogy sikeres, boldog emberek legyünk és ingyen korrepetáltak munka után. Nem, nem voltak mindig a helyzet magaslatán, de így utólag különösebben ez nem számít. Meg még azon gondolkodtam, hogy a tananyag megtanításán kívül is mindenféle módon hatottak ránk, én Petrarcát utálom, Cseh Tamást szeretem, és ha jó napom van, akkor tudok jól tanítani. Van, hogy idegbeteg vagyok meg leterhelt és nincs kedvem hozzá, de pontosan tudom, hogyan kell. Nem hiszem, hogy így születtem volna.

Az osztálytársaim egy része Sopronban él: vagy eleve el sem költözött, vagy nemzetközi sikereket követően visszatelepült, ez is érdekes, az az érzésem volt, hogy ott létezik egy szociális mátrix, amiben van egy betöltetlen helyem. Rá is jöttem, hogy á, én nem leszek hajlandó Veszprémbe költözni (múlt héten még oda akartam), vagy Győrbe költözni (két hete még oda akartam), amikor Sopron az otthonom még így 15 év után is. Igen, tudom, Cica most megmagyarázná kommentben, hogy csak elvakít a nosztalgia rózsaszín köde, tanáraink kisstílű alkoholisták voltak és Sopron egy poros, kispolgári, korrupt hely, nagyképű, kicsinyes, széthúzó lakosokkal, de ennek nincs jelentősége. Igen, az emberek mindannyian furák és esendőek, és egyik hely olyan, mint a másik. Nem ez a lényeg, hanem hogy melyik az én helyem meg melyikek az én embereim.

Meg még más dolgokon is elgondolkodtam, de már így is túl hosszú ez a bejegyzés.

*Noiz: - Jé, más a hajad.
isolde: - Igen, megváltoztam. Kis dobozokban viszem az egészséges ebédemet, palackban a gyógyteámat, oldalt választom a hajamat és pilatesre járok.
Noiz: - Jesszusom, mint valami Vavyan Fable-hősnő. És gondolom közben titkon embereket lősz le.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította