Semennyivel sem vagyok jobban, csak rosszabbul, pedig közben eljöttünk Sopronba házassági évfordulót ünnepelni, mondjuk a házasságkor is meg voltam fázva, meg tavaly ilyenkor is, lehet, hogy a bedugult orr és rekedt hang is része az élménynek. Azért sétáltunk mindenfelé Sopronban, meg bementünk a könyvesboltba a Bélához, aki megkínált vörösborral. A Bélát onnan ismerjük, hogy ő a Könyvesboltos, én vihorászó tizenhatévesként valahogy összehaverkodtam vele, a férjem meg egy évig az alkalmazottja is volt. Meg ettünk karamellás-körtés, epervelős-étcsokoládés, tejszínes-mézes-gesztenye és egyéb csodálatos fagyikat, mondjuk lehet, hogy nem kellene a légúti fertőzésemmel fagyizni, de szerintem édesmindegy. Összességében persze klassz volt, de az, hogy fáj a fejem és betegnek érzem magam és köhögök és nem tudtam kirándulásra kényszeríteni a férjemet a soproni erdőségekben, mert húsz méter séta után elfáradok, az rettenetes. Még ahhoz sincs kedvem, hogy elmeséljem, hogy most nyílik a ciklámen. Na jó, de. Ez a ciklámen. A Soproni-hegység jellegzetes virága, szerintem tényleg nagyon szép, és élőben még szebb, mint a telefonnal készült képen. Most nyílik.
