Közben tegnap becsatlakozott a férjem is, ettünk az újonnan megnyílt Deák étteremben csülköt. Vagyis csak én ettem csülköt, de értsétek meg, muszáj volt, már 4 napja nézem kiírva a táblájukra a csülkös ételeket, és eleget bicikliztem, megérdemlem. Ma meg elbicikliztünk Brennbergbe, ahol vendégül lettünk látva pogácsával meg bodzaszörppel, aztán még vettünk maci alakú jégkrémet is a kocsmában. Visszafelé Görbehalmon a tó mögött átmentünk Ágfalvára, a Fehér-úti tónál kezdődik az út, az nem egy kifejezett bringaút, hanem hepehupás, agyagos földút, szerencsére lefelé kell rajta gurulni. Pipacs, tó, út, gólya, rét.
Ágfalván van a sórogom vidéki birtoka, úgyhogy ott is vendégül lettünk látva bodzaszörppel meg kávéval (azért így lehet kirándulni), részemről evett az irigység, ők is erdő melletti házban laknak kerttel, ahol úgy nő a rukkola, mint a dudva. Ágfalváról meg már csak begurultunk Sopronba, kicsit esett az eső, de annyira azért nem, hogy felvegyük az esőkabátot. Ez az útvonal. Nagyon jó, mert odafelé emelkedik, visszafelé lejt. Kattintva ott vannak a részletek, ha valakit az érdekel.
Ma még meghív minket vacsorázni az anyós a születésnapja alkalmából (errefelé ez így megy), holnap pedig csinálok citromfűszörpöt, aztán vége is az idillnek.