Először is találkozom Kalibbal és cuki gyerekeivel, még épp időben, mielőtt elköltöznének, kapok tőlük csokit (hű, kicsit elolvadt), azután elbiciklizem Fertőrákosra (kb. 8 km, meg vissza is 8 km). Oda vezet egy bicikliút, amit még sose próbáltam, mert gyalog szoktam menni, vagy busszal, de majd most. Mindjárt egy nagyon hosszú, kellemes lejtővel kezdődik, amiről lehet sejteni, hogy visszafelé el fogok rajta pusztulni, és tényleg. Utána meg az erdőben vezet az út, majdnem végig kavicsos, így néz ki. Van rajta sikló is, vagy mi ez.
A Tómalom mögött vezet el, ami egy tó, a másik felén van kiépített fürdőhely is, ez a horgászhely, nem lehet benne fürödni meg különben is elég algás, de horgászok nincsenek, úgyhogy visszafelé napozok a stégen.
A bicikliút legvége dombon felfele vezet, úgyhogy beesem a nagyszüleimhez.
isolde (lihegve): - Biciklivel jöttem, adjatok vizet, hadd üljek le.
Nagypapa: - Jah, ugyan már. Negyven évig naponta oda-vissza, télen-nyáron így jártam be Sopronba.
isolde: - Télen? De ha hó volt?
Nagypapa (magától értetődően): - Hát akkor azon a részen, ahol túl sok hó volt, felvettük a biciklit a vállunkra és gyalogoltunk. Na jó, hát ha akkora hó volt, akkor már eleve gyalog mentünk.
Elküldenek a boltba, az vicces, utoljára 12 éves koromban mentem le bicilkivel a fertőrákosi boltba, ugyanaz a bolt van, a nagymamám ad pénzt, hogy magamnak is vegyek valamit. Veszek magamnak pálcás jégkrémet, a pálcájával nyerek még egy jégkrémet, aztán visszajövök.
Fertőrákos így néz ki.
Na megyek, iszom egy kávét.