2011.06.15. 11:09 - címkék: - komment

Nagyjából tíz percem volt összepakolni (mert szombat délelőtt még dolgoztunk, aztán ebédeltünk, aztán indulni kellett a vonatra), úgyhogy bedobáltam mindent, amit találtam, azaz számtalan felsőt és szoknyát, plusz a laptopot meg szúnyogriasztót. A szúnyogriasztót nem is használtuk később, nagyjából két szúnyoggal találkoztam a két nap alatt, de azok is maguktól elmentek. Szerencsére V. felhívott minket, hogy neten vegyünk vonatjegyet, mert a Déliben a vágányokig áll a sor, és tényleg, esélyünk se lett volna elérni a vonatot. Így meg csak elegánsan kinyomtattuk a kis automatából a pontosan ugyanolyan vonatjegyet, mint amilyet a néni ad, és percekig néma áhítattal adóztunk a 21. sz-i technikai fejlettség előtt.

Két óra utazással később leszálltunk Balatonföldvár vasútállomáson, részemről fel voltam készülve rá, hogy a laptop és az átgondolatlan pakolás miatt nagyjából tízkilós táskámat kell majd kilométerekig vonszolnom magam után Földvár utcáin, hacsak nem hisztériás rohamot kapok, hogy menjünk taxival. Felhívtuk V.-t, hogy merre kell menni az állomásról a szállásra, mire azt mondta, hogy "ott az a sárga az, előttetek". Egy perc gyalog. Cuccok nélkül fél.

Az Anna Mária Villa igazából sárga-fehér, oszlopos épület (igazából 3 épület), és úgy néz ki, mint ami a századelőn épült, és később utánanéztem, tényleg. Semmi nehézséget nem okozott elképzelni, ahogy napernyős kisasszonyok kuncognak az oszlopok alatt, aztán vacsoránál kacér pillantások közepette szalvétákra írt szobaszámokat küldözgetnek a pincérrel a lenyalt hajú, zsabós ifjaknak. Akik aztán úriemberként viselkednek a reggelinél, bármi is történt az előző éjszaka, és csak a cselédek osszák enyhén rosszalló tekintettel az előmelegített zsömléket meg a tejeskávét. Némi nehézséget ugyan okozhatott, hogy a Villában nincsenek szobaszámok, hanem minden szobát egy-egy női név jelöl, Andreától Zsófiáig. Mondjuk valamelyik kedves kisasszony ráírta a szalvétára, hogy "Edit", és odacsúsztatta tetszőleges snájdig fiatalembernek, akkor az honnan tudta, hogy ez most a neve vagy a szobaszáma? Aggasztó kérdések ezek. Mi az Erika szobát kaptuk a férjemmel, ami duplaágyas, a vasút felé néz, de egyáltalán nem hallatszott be semmi, van benne egy kis hűtő, tévé, ingyen Wifi, klassz tükrös gardrób, akarok ilyet otthonra is, valamint rácsos gyermekágy (ez még számunkra egy kicsit korai, de legalább kiteregethettük a szélére a törölközőket). Azzal az aprósággal meg ne is törődjünk, hogy Erikának a férjem volt feleségét hívják. Ugyan már.

A többieket, akik már reggel lejöttek, az udvaron sörözve találtuk, kicsit becsatlakoztunk, aztán jöttek a nehézségek, ugyanis este héttől egy konferenciabeszélgetésen kellett részt vennem munkaügyben, amiről kiderült, hogy nem csupán internetet, hanem vonalas telefont is igényel, de a szobákban lévő telefon csak házon belüli telefonlásra szolgál, kifelé nem ad vonalat. Szerencsére a személyzet minden elképzelést felülmúlóan segítőkész volt, ugyanis megengedték, hogy a recepció vonalát használjam, úgyhogy leköltöztem a laptopommal a lobbiba és remekül sikerült az egész, még zaj se volt. Egyébként azon többször meglepődtem, hogy miért nincs zaj, amikor ez 1. családbarát hotel, azaz tele volt gyerekekkel, 2. a közelben megy a vonat, 3. a Balatonparton egyfolytábn részeg turisták és bespeedezett pestiek partyznak. Valószínűleg a sok gyerek eloszlott az udvaron lévő játszótér, a benti meg a kinti medence között, meg volt nekik egy csomó játék, kismotor és gyerekmegőrző is, így békében elvoltak és nem visítottak egyszer sem. Komolyan meglepő volt. A vonat nem hallatszott oda, Balatonföldvár pedig ezek szerint nem Siófok.

Este elmentünk vacsorázni, bár a hotelben lehetett kérni svédasztalos vacsit 2000 forintért, de mi inkább felderítettük Földvár city-t. Néhány étterem, fagyizó, söröző és egy karaoke bár alkotja a vendéglátóipari központot, hiányzik a Balatonon megszokott végeérhetetlen árus sor, de azért lehet kapni gumikrokodilt meg buborékfújót. Veszek buborékfújót és innentől minden percben buborékokat fújok, az L. pedig fotózza őket. A Manna Mia nevű helyen kötöttünk ki (egy csomó helynek rémisztő szójáték van a nevében, nem tudjuk, miért), ahol ettem egy nem túl jó paradicsomlevest (nem szeretem, ha ennyire cukros), egy átlagos pizzát, és mivel az átlagos pizzámat jóval a többieké után hozták ki, a Cég ajándékba adott egy elképesztően finom tiramisut. Egy szavamba sem került, de még csak nem is néztem csúnyán, ők ajánlották fel, és egyéb tekintetben is nagyon kedvesek voltak. Komolyan kezdtem megijedni, a szálláson a recepcióstól a portásig mindenki nagyon kedves és segítőkész, az étteremben a pincér nagyon kedves és segítőkész, mi történik a Balatonparttal, emberek? Aggasztó. Vagy csak Apeh/Köjál ellenőröknek néztek minket. Aztán én lefeküdtem aludni, a fiúk meg csocsóztak hajnali háromig.

Másnap reggeliztünk, ott egy darabig rinyáltam, hogy miért nincs a reggelihez gyümölcs meg elegendő zöldség, erre a néni kihozott két nagy tál paradicsomot meg paprikát, ezenkívül volt mindenféle sajt, felvágott, dzsem, müzli, valamint tepertő és disznósajt. Öregapámnak bejött volna, tepertőt enni reggelire, csak egy kis pálinka hiányzott volna hozzá. Ezután elmentünk a strandra, a Villa nagyjából 10 méterre van a Balatonparttól, de az nem kiépített strand, úgyhogy elgyalogoltunk a kiépített strandig, öt perc gyalog. Az árnyas platánokból álló csodálatos sétányon kell sétálni, ami a legjobb rész egész Balatonföldváron, nagyon szép. Itt sétáltak anno a kisasszonyok a napernyőikkel, és kuncogva tárgyalták egymás között az előző este történteket. Egész nap a strandon vagyunk, fürdünk, olvasok, buborékokat fújok, valamint egyáltalán nem vagyok éhes, de a kortársnyomásnak engedve sajtos-tejfölös lángost, palacsintát, és jégkrémet eszem. Ez még nem minden, mert strand után, de vacsora előtt még eszünk egy hekket is. A köztes időkben a társaságunkban lévő, nálam egytől egyig vékonyabb lányok a túlsúlyukat és a derékbőségüket taglalják.

Este tűzijáték van, engem nem nagyon hoz lázba általában a tűzijáték, de azért elég jó, közben feltámad a szél, a Balatonon méteres hullámok vannak, villog a viharjelzés és a fellőtt szikrákat is viszi a szél. A tűzijáték után pedig utcabál, ami azt jelenti, hogy a Blokk nevű zenekar Hungáriát meg Elton Johnt játszik, mi meg táncolunk. Szerintem harminc felett már semmi sem kínos, nyugodtan ugrálhat az ember Máté Péterre színjózanul.

Másnap reggel jövünk vissza, természetesen sírva, nagyon jó lett volna maradni még egy hetet. Egyet-kettőt. Csomó mindent nem csináltunk, jó lett volna sétálni a városban, olvasni a napozóágyakon a kinti medence mellett, meg komppal átmenni Alsóörsre Fluor Tomi koncertre, de sajnos konzervatív barátaim ez utóbbit egyöntetűleg leszavazták.

 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása