Rendelés előtt bemegyek tejért meg esetleg valami kekszért a kisboltba, látom, hogy le van árazva a Győri Édes Jóreggelt. Vagyis, a kedvencem, a zöld, 40 % gabonás alá oda van ragasztva egy, a bolt logójával ellátott A4-es lap, és rá van írva, hogy "gabonás Jó Reggelt keksz 145 helyett 90 forint"*. Eléggé apróra vannak összetörve, de kiválogatok pár jobb állapotút. Veszek boldogan 4 db-ot, meg némi tejet, viszem a pulthoz fizetni.
Eladó fiú: - 880 forint.
isolde (csodálkozva): - Olyan sok? Miért?
Fiú: - Hát 145 a keksz, 300 a tej.
isolde: - De nem 145 a keksz, hanem 90.
Fiú (felháborodva): - Mióta? Én annyiért nem tudom eladni!
isolde (ártatlan csodálkozással): - Le van árazva, oda van kiírva, hogy csak 90.
Fiú (odamegy a polchoz, megnézi a papírt, visszajön a pulthoz): - Jó, ez akkor is 145 forint, én 90-ért nem tudom eladni.
isolde (whatever, a rendelőben úgyis van még egy tartalék keksze): - Hát, köszi, akkor nem kérem.
Fiú (morogva kiüti a gépből a kekszeket) - Akkor 300 forint lesz.
isolde (győz a kíváncsiság): - De... akkor miért van kiírva, hogy le van árazva?
Fiú (odamegy a polchoz, letépi az A4-es lapot, és apró gombóccá gyűri): - Az nem arra vonatkozik, nem a 40%-os gabonásra, hanem a sima gabonásra!
isolde (elgondolkodik, mert szívesen venne sima gabonásat is akár, de sajnos emlékei szerint "sima gabonás" jóreggelt keksz nem létezik, és már nem akarja tovább feszíteni a húrt, ezért békével távozik).
*Igen, tudom, hogy rendesebb szupermarketekben alapból ennyi, de ez a kisbolt.