Arra gondoltam ma (amikor a fénymásolónál rájöttem, hogy rossz szakvizsgabizonyítványt hoztam magammal, a pszichoterápiásról kellene fénymásolat, de nálam a pszichiátria van, meg később, amikor megtaláltam az orvosi kamarába visszalépős manuált a papírjaim között), hogy komolyan már, miért nincs erre gyógymód? Hogy utálom a papírmunkát és hiába van PhD-m, halálosan megijedek, amikor űrlapokat kell kitölteni, azokhoz egyéb űrlapokat, fénymásolatokat és igazolásokat csatolni és ezeket megfelelő helyeken leadni vagy elküldeni. Nem értem, elrontom, fáj. Rettenetes. És tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Miért nincs legalább valami célzott viselkedésterápia, mint a repülésfóbiásoknak? Szisztematikus deszenzitizáció? Itt van pár tavalyi számla meg a munkáltatótól kapott kimutatás, szépen imagináljuk, ahogy elkészítjük az idei adóbevallást. Ha attól már nem kap az ember pánikrohamot, akkor igazából is kitöltünk papírokat. Ha már az is megy elviselhetetlen izzadás, remegés, hasi diszkomfort, ájulásérzés, a megőrüléstől vagy kontrollvesztéstől való félelem nélkül, akkor a viselkedésterápia klasszikus hagyományainak megfelelően a terapeuta kíséretében elmegyünk az APEH-ba és sorszámot kérünk. Vagy az önkormányzathoz. Vagy az orvosi kamarába. Vagy a munkáltatómhoz.
Könyörgöm, valaki dolgozza ki a módszert. Odaadom ingyen az ötletet, csak legyen. Annyi emberi szenvedést meg lehetne spórolni. Annyi emberen lehetne segíteni. És egyáltalán, miért nem szerepel a hivatalospapír-fóbia a DSM IV-ben és az V-ben sem? Amikor pedig az emberek 90 %-át érintő betegségről van szó? És nem, senki ne jöjjön nekem holmi demagóg szöveggel, hogy ha valami az emberek 90%-át érinti, akkor az normális.