És még azt is mondta az egyik nővér a pszichiátrián, hogy ő olvasta, hogy évente 1072-szer kell sírni (asszem. ezervalamennyi volt, a pontos számra nem esküszöm). Nem emlékezett, hol olvasta, ilyen ezoterikusfilozófia-szakirodalomban szokott elmélyedni, gondolom, valahol ott. Mondtam neki, hogy dehát basszus, az napi 2-3 sírás, de azt mondta, igen, nem tévedés, napi 2-3-szor kell sírni, mert az megtisztítja a lelket.
Én naponta átlagosan 8-10-szer nevetek hangosan, és legszarabb időszakaimban se sírtam hetente-kéthetente egynél többször, és látjátok, hova vezet ez, egyre többet dolgozom, egyre kevesebb pénzem van, egyre boldogtalanabb vagyok emiatt. A sok röhögés, az lesz a vesztem, tutira. A múltkor már majdnem sírtam a munkahelyemen, amikor kiderült, hogy hányan fogunk dolgozni nyáron az osztályon, de nem vitt rá a lélek sajnos, pedig kíváncsi lettem volna a hatékonyságára. Ültem ott négy kollégával körülvéve, és lepörgettem magamban, hogy elkezdek sírni, zsepi van nálam, ezek majd döbbenten néznek, jó, valamit mondanak a nyári beosztásra, majd elkezdenek azon agyalni, hogy vajon az isoldénak mi baja van, soha nem szokott ilyen lenni, biztos valami Magánéleti Probléma, és két nap múlva attól fog zengeni a ház, hogy csal a férjem, ezért elkezdtem inni és nyugtatózni, amitől meg elvetéltem*, és akkor úgy döntöttem, ennyit nem ér meg nekem az ügy.
*Nem vagyok terhes, csak azt is szokták pletykálni.