Megnéztük a Lány, kertben c. darabot, amit Bozsik Yvette rendezett önéletrajzi ihletésből, jó volt. Tudjátok, van az a jelenség, hogy ha az ember nagyon ritkán jár moziba, akkor nagyobb az esélye, hogy tetszik neki a film, mert maga a moziba járás, filmnézés élménye megdobja, plusz nem látott egy csomó sokkal jobb filmet abban az évben viszonyítási alapként, és nem tudja, hogy van jobb is. Ugyanígy aki nagyon ritkán olvas, az ha mégis elolvas egy könyvet, nagyobb eséllyel tetszik neki. Nem tudom, mennyire bizonyított ez az elmélet, mindenesetre mi olyan népek vagyunk, akik ritkán járnak színházba, és nekem majdnem mindig tetszik, amit nézünk, szóval lehet benne valami.
A Lány, kertben különben nagyon más, mint amire számítottam, mert pörgős, színes, börleszkes, filmszerű, látványos, kissé zűrzavaros, táncolnak benne, énekelnek, néha beszélnek is meg fotóznak, vetítik a Bozsik Yvette leánykori fotóit és van Szabó Győző meg Nina Simone. Nagyon klassz a főszereplő lány, ahogy sosem feltűnő, de végig jelen van és közben felnő a színpadon. Szerintem túl szájbarágós az, amikor a fotókat vetítik, meg amikor ki van írva, hogy "1986 Szkéné színház", jól van, kevesebből is megértettem, hogy Bozsik Yvette életéről van szó, de azért oké. Még amikor vettem a jegyet, olvastam valami kritikában a fanyalgást, hogy Bozsik önmagáról szóló előadást készít és ez rossz szájízt okoz, nos, én blogokhoz vagyok szokva, én ugyan nem találom szokatlannak, ha valaki a saját történetét meséli.
Kapunk egy régi Ellenfény-számot, amiben a darabról írnak, úgyhogy hazafelé a villamoson végig azon röhögünk. Én kérek elnézést, amiért kisvárosi suttyó prolilány vagyok, mindemellett engem az ilyen mértékű modorosság felettébb szórakoztat.
"A honnan és a hová, és persze az útközben Bozsik féktelen tempójú előadásának főszereplője. Nem követünk pontos kronológiát, a történet nem ledaráltatik, hanem a szemünk előtt alakul: az események hol borzongatóan különös látomásba csapnak át, hol pedig egy artisztikus futam koppan nagyot a hajdan volt valóság kemény betonfalán. Keserű szembesülések, feloldott és feloldhatatlan indulatok, máig kísértő rémképek és kalandos élménnyé szelídült traumák közt szlalomozunk a rendező-koreográfus nyomában."
Meg kell tanulnom így írni, ezt különben hol tanítják?