Az elengedésről és a lezárásról csupán annyit szeretnék mondani, hogy megkaptam Morcztól a Middleman le nem forgatott 13. részének szövegkönyvét (hát nem csodálatosak az emberek?? mindig mondom, hogy azok), ennek már több napja, és nem tudom rávenni magam, hogy elolvassam, mert akkor onnantól vége van tényleg.
Mérgemben befestem a hajamat egy új árnyalatra, féljetek.
Van klassz kis listám, hogy milyen szakmába vágó dolgokat akartam elolvasni és melyeket megírni hétvégén, olyan, ami érdekel és klassz, és ehelyett szomorúan ülök és nézek. Már értem, mire gondoltál kommentben, hogy anyagilag sohasem fogom őket behozni. Nem kaptam meg a kiszemelt mellékmelót sem, ami szerintem a világon a legnagyobb igazságtalanság és csúnyán átvertek és igazából emiatt vagyok leginkább szomorú. Minden ősszel van ellenem egy igazságtalan húzásuk, idén ez. Mindig azt hiszem, hogy na, majd alakítok egy kicsit az eseményeken, majd így lesz vagy úgy lesz, de valójában ugyanazokat a köröket futom, és magamat hibáztatom érte, nyilván én tehetek róla, hogy hagyom magam mellőzni, meg hogy nem elég fontos nekem a pénz, ki más. Vagy nem is a pénz miatt sírok, hanem valami homályos 'megbecsülés' miatt már megint? Back to square one.
Persze, szeretem a munkámat, éppenséggel csinálok új dolgokat is most benne, amit külön élvezek, és még mindig azt gondolom, hogy semmi sincs ennél izgalmasabb, csak az az érzésem van ilyenkor, mint amikor az ember a rossz kapcsolatát védelmezi. Jó, hát elkártyázza a pénzt, meg néha megver vagy a hajamnál fogva rángat, de arról amúgy is igazából én tehetek, és amikor nem iszik, akkor meg annyira kedves és intelligens.
Komolyan már, emberek, nyolc éve a szakmában, két szakvizsga és egy doktori fokozat birtokában százötvenegyezer-négyszázötven forintot kapni fizetésképpen az tényleg milyen már, most én komolyan ennyit érdemlek? Én olyan okos voltam és ügyes és próbálok keveset rinyálni és sok szakirodalmat olvasni a képességeimhez mérten és sose megyek haza a munkaidő vége előtt és szabadidőmben képzésekre járok a saját pénzemből és egész emberséges vagyok meg lelkiismeretes, és komolyan ez ennyit ér? Halál komolyan szerintetek én havi 150 rugót érek? Már a Westendben is vannak ennél drágább cipők, a Váci utcáig el se kell menni.
Ó, az élet örök körforgása, ősz van, híztam mintegy fél kg-t, az emberek elkezdték kérdezgetni, hogy jé, babát várok-e (nem). Minden ősszel elmondom, hogy minden ősszel ez van. Minden ősz csak egy kicsit különbözik az előzőtől. Minden ősszel igazából azt szeretném, hogy történjen már valami, változtassunk nevet és költözzünk Kaliforniába. Külföldi állásajánlatokat nézegetek, lakáshirdetéseket nézegetek, fapados légitársaságok akcióit nézegetem.
I get the urge for going but I never seem to go
És vannak napok, szomorú, keddi napok, amikor kiderül, hogy egész héten jéghideg eső fog szakadni, a betegeim rosszabbul vannak, az adataink nem elég jók, és az egyik pénzkeresési/továbblépési tervem egyelőre nem lehetséges. Ó, pedig olyan jól kitaláltam.
Aztán vannak napok, szomorú, hétfői napok, amikor esernyő nélkül maradunk a hideg esőben és a munkahelyünknek egyetlen valamirevaló szakmai cikkhez sincsen fulltext-hozzáférése.
Aztán vannak napok, szomorú, hétfői napok, amikor esernyő nélkül maradunk a hideg esőben és a munkahelyünknek egyetlen valamirevaló szakmai cikkhez sincsen fulltext-hozzáférése.