Igen, képes vagyok kétszer három órát vonatozni, hogy a kettő között négyet gyalogolhassak az erdőben, meg ehessek előtte meg utána Dömötöri gesztenyés kiflit. Brennbergben vannak cicák is, többnyire nagy beleéléssel egymással harcolnak, engedik magukat simogatni, fotózni már kevésbé, de azért: képünkön.
Ugyanazt a kört csinálom, mint a múltkor, mert végig akartam menni úgy is, hogy már nem minden lépésnél a jelzést kell nézni, hanem tudom az utat, meg amúgy is mások a színek. Brennbergbánya-Asztalfő-Fehér úti tó-Görbehalom, 15 km, négy óra, amiben benne van fél óra pihenő. Még a múltkor láttam egy eladó nyaralót a tónál, 5,5 millió forintért árulták, villany volt hozzá, víz nem volt, és azon gondolkodtam, hogy basszus, azért ez nem egy elérhetetlen álom, és nem igaz már, hogy soha az életben nem lesz nyamvadék öt millám egy fúrtkutas nyaralóra a fenyők alatt, és de igenis lesz. Nem ez, és nem most, mert ezt már eladták, már nincs kinn a tábla és felújítás kezdődött rajta, meg most épp nincs 5 millám, hanem valamikor az életem folyamán, lehetőleg vezetékes vízzel, valahol a Soproni-hegység területén. Figyeljetek csak.
Igen, részben azért járok az erdőbe sétálni, mert addig is csend van és nem szól hozzám senki. Bár csend éppen ezúttal nincs, mert nagyon hangosan fúj a szél, de, értitek.
