Főleg Stockholm-szindróma

2010.10.21. 21:37 - címkék: - komment

Az abúzív kapcsolatokra általában az a jellemző, hogy a bántalmazó (legtöbb esetben férfi) elhiteti a bántalmazottal (legtöbb esetben nő), hogy az valójában egy alkalmatlan nyomoronc, aki semmire sem elég jó, nem tudja ellátni a feladatait, és ő (a bántalmazó) az egyetlen, aki el bírja viselni, de a Külvilágban Egyedül nyilván semmi esélye nem lenne. Jellemző még ezenfelül az is, hogy a bántalmazott szereti, esetleg csodálja a bántalmazóját, hiszen tőle kapja a verést, de a kaját is, ez segít valamennyire elviselni a mostoha körülményeket. És akkor van még az a fajta ciklikusság, hogy amikor már elviselhetetlen a bántalmazás, és a szegény nő ott tart, hogy lesz, ami lesz, összepakol és szerencsét próbál a külvilágban, akkor a férfi hirtelen bűbáj kedves lesz, kicsit nem veri meg, esetleg még szereti, dédelgeti, fogadkozik is.

Azért jutott eszembe mindez, mert amint eljutottam odáig, hogy én bazmeg nem fogok hatvanévesen a vonat alá ugrani, hanem ha kell, az egészségügyet is itthagyom míg nem késő, erre bejöttem reggel a munkahelyemre és közölték, hogy adnak pénzt, meg egy feladatot, ami nagyon tetszik és majd még azért is adnak pénzt. Na persze. Esetleg még kéne egy kicsit fogadkozni is, hogy szívem, megváltozom, mostantól minden másképp lesz, csak, hogy teljes legyen a kép.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása