Akárhogyan is nézzük, az elmúlt évek kutatásai többszörösen alátámasztották, hogy az általános közérzetem fordítottan arányos a munkahelyemtől való kilométerekben mért távolsággal. Függőlegesen is működik, attól is jobban vagyok, ha bemondják, hogy elértük a repülési magasságot.
Attól vagyok frusztrált, hogy ügyesen összeírtam a teendőimet (különben egyre szofisztikáltabb módszereim vannak, self-organized vagyok, mint az istennyila), és a jövő heti teendőim nem férnek bele a jövő hétbe. Nem a munkaidőbe, hanem úgy egyáltalán a hétbe. Az isten verje meg. Én annyira szeretek hatékony lenni, és már nem is emlékszem, mikor lehetett itt utoljára az az érzésem, hogy valamit rendesen megcsináltam. Hogy "na, ez készen van". (Amúgy de, konkrétan emlékszem arra az időszakra. Klassz volt.)
Kedvenc felnőtt hobbijaim: 1. gyaloglás (elindulsz A pontból, odaérsz B pontba, eléggé megadja a hatékonyság érzését), 2. sütés (először csak liszt van ott meg tojás, aztán sajttorta, szintén), 3. irigykedem az L.-re, mert egyszer egy évig az volt a munkája, hogy tujákat pakolt teherautóra.
Akármikor elmegyek szabadságra vagy bárhová máshová, azonnal rájövök, hogy hé, én nem is egy tehetetlen, idegbeteg, szétszórt liba vagyok, hanem egész használható.
Az ivóvízben lehet valami.