Ez a szeptember, ez most nagyon érdekes, mert értem én, hogy a valóságban undorító idő van, de valahogy mégis az a benyomásom róla, hogy: őszi napfény, aranyló falevelek, fahéjas szilvaleves. Nem hagyom, hogy a tények összezavarjanak. Kb. egyetlen olyan nap volt, amikor sétáltam a napfényben, megérkezett ugyanis a könyv, amit rendeltem az Atlantisz könyvesboltba, ők túl korán zárnak ahhoz, hogy munka után be tudjak menni (hatkor és én négyig dolgozom, de ez se zavarjon össze), ezért ebédszünetben kiszaladtam napfénybensétálni és megszemlélni a cuki könyvesboltos fiúkat. A sors büntetéseképpen persze este hatkor kiderült, hogy vannak itt elintézetlen teendők, amik ugyan nem az én dolgom lettek volna, de mivel senki más nem csinálta meg, jó sokáig dolgoztam végül, mondjuk szerintem simán megérte azt a pár nanogram D-vitamint, amit délben begyűjtöttem a bőrömbe. Sétáljatok sokat napfényben, mert mindjárt itt a téli depresszió és jaj nekünk.
Ilyenek vannak, meg izgalmas, új projektek, amikről nem mesélhetek az internet nyilvánossága előtt, meg még az, hogy ebben a hónapban az emberek engem szeretnek. Komolyan, különösen szeretnek és mindenfélét hoznak, de úgy, hogy bloggerek Stardust dvd-t és Middleman-szövegkönyvet, más bloggerek klassz olasz kávét és kekszet Olaszországból, a betegek felváltva bonbont és cserepes orchideát, Anngel bordó kordbársony nadrágot (a vásárlásabsztinencia időszakaiban minden rongynak rettenetesen örülünk, ez meg még jól is néz ki), és most még egy kongresszusi részvétel is beesett a jelenleginél egy fokkal talán kellemesebb klímájú országban. Klassz, mert ugyan az orvosokról az a kialakult kép, hogy állandóan ötcsillagos hotelek medencéje mellett koktéloznak "kongresszus" címén az adófizetők / a gonosz gyógyszercégek pénzén, én hajlott korom ellenére még sosem voltam napfényes országban szakmai kongresszuson, szóval itt az ideje. Bár magamat ismerve a szakmai programon fogom tölteni az idő nagy részét és nem a tengerparton, but still.
isolde (lelkesedik): - És képzeld, én megyek a kongresszusra, és meg fogom nézni végre élőben a <közismert nemzetközi szaklap közismert szerkesztőasszonyá>-t!!!
kolléganő (kissé megütközve): - Azt hittem, az Akropoliszt fogod mondani.