Csütörtökön engem túl sok benyomás ér a szigeten, érthetetlen okból már kora délután öreg punknak neveznek*, ingyen sörhöz és lángoshoz jutok, filozófusok a 'hűség' szót celluxozzák rám**, kiderül, hogy ha nincs kedvem gólyalábon járni, akkor nem vagyok party-arc, és végignézem a terveim közt szereplő összes koncertet.
Szóval ugrabugrálok a nagyszínpad előtt a második sorban a Public Image Limited koncertjén, Johnny megfelelően lenyűgöző jelenség a hülye hajával, a nyakkendőjével és az összes túljátszott gesztusával egyetemben (itt az indexen vannak jó fotók), én meg azon csodálkozom, hogy milyen biztonsággal ácsoroghatok itten teljesen elöl kisszoknyámban, szandálkámban, mentás-rebarbarás ásványvizemmel, még csak meg se löknek egyszer se. Az égegyadta világon semmi nosztalgia vagy ilyen-olyan régi dicsőség előrángatása nincsen ebben a koncertben, csak klassz zene folyamatosan hülyéskedő énekessel, nem kellett hozzá meghatottan ismernem régi slágereket, itt és most szólt jól. Aztán igazán sokat a Qualitons koncertjén ugrálok, ami még mindig nem igénytelen retrónosztalgia, hanem wow, megszámlálhatatlan fiatalember mindenféle húros, ütős és fúvós hangszerekkel, meg a Kovács Kati, akinek nem csupán megdöbbentően jó hangja van, hanem egy akkora sarkú cipőben szaladgál a színpadon, amiben én a többhavi gyakorlás ellenére sem lennék képes még a konyháig se elmenni. Kovács Kati felkonferálja vendégét azzal, hogy "a következő számhoz hadd köszöntsek a színpadon egy fiatal, tehetséges művészt" és bejön a Lovasi András, ezen viszonylag sokáig röhögök. Kovács Kati újrahangszerelve, hallgassuk. És akkor még Tereskova, aki iszonyatosabb, mint valaha, hülyepicsább, mint valaha, háromszor mutatja meg a mellét, fodor, csillám, elviselhetetlen visítás, hát szóval a szokásos. Ja, meg jártamban-keltemben belehallgatok a Faithlessbe is, ha már egyszer a futós zeném, úgy fél füllel hozzák a megnyugtató színvonalat.
*Így:
Huszonéves önkéntes srác: - És, milyen koncertre mész?
isolde: - A PiL-re.
srác: - Az mi?
isolde: - A Johnny Rotten zenekara.
srác: - Az ki?
isolde: - Egy öreg punk.
srác: - Akárcsak Te?
isolde: - ? ??? ?? ??
**Az Új Akropolisz szerencsekerekén kipörgethetsz magadnak egy Erényt, amelyet hozzá tartozó idézettel együtt igény szerint papírcsíkon a csuklódra celluxoz a filozófuskülsejű fiatalember, és ez engem valamiért minden évben mérhetetlenül szórakoztat.