Rájöttem arra az előbb, hogy hát persze, a Tudás. Hogy az természetesen nem igaz, hogy akkora rend(etlenség) van a fejemben úgy általánosságban, mint a lakásban, jól is néznénk ki, ellenben a tudás pontosan úgy strukturálódik a fejemben, mint a könyveim. Sokféle van, eléggé összevissza, csomószor előkerül valami, amiről azt hittem, nincs is meg nekem, illetve keresek egyet és nem találom, mert nem a polcon van, hanem bevittem a munkahelyemre, vagy az íróasztalomon van a stócban, vagy az éjjeliszekrény alsó polcán dekkol félig kiolvasatlanul, vagy a lakás tetszőleges más pontján, vagy Sopronban anyáméknál, vagy kölcsön van adva, vagy csak szimplán rémlik, hogy ez valaha megvolt, de már rég elveszett. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy vajon melyik könyvben szerepelt az a mondat vagy idézet vagy bekezdés, amit tudok ugyan kívülről, de fogalmam sincs, hol olvastam és főleg ki írta. Esetleg felveszek egy könyvtárost házvezetőnőnek, és akkor majd egy délután arra érek haza, hogy tökéletes forrásmemóriával, átlátható interdiszciplináris összefüggésekben gondolkodom.