Sötét, viharos éjszaka volt

2010.04.08. 17:25 - címkék: - 30 komment

Szokásához híven tisztes távolságból és igen diszkréten követte a márkit, a házfalak árnyékában, az ereszcsatornák takarásában osont a nyomában. Mint mindig, most is szakadt az eső, a macska minden óvatossága ellenére bőrig ázott, és rettenetesen vágyott a talán csak a macskák kollektív tudattalanjában létező cserépkályha, bársonypárna és langyos tejecske után. Ez a küldetés azonban izgalmasabb volt, és a macska - legalábbis ez a konkrét macska - nem szeretett unatkozni.

A következő sarkon befordulva szűk sikátorba érkezett, de a márkit sehol sem látta. Ajtó vagy lépcső sem volt a közelben, ahol eltűnhetett volna. A macska tanácstalanul megtorpant, meglepetésében észre sem vette, hogy jéghideg esőcseppek gurulnak végig az orrán. Évszázados macskasága alatt még soha, senkit sem tévesztett szem elől, és cseppet sem tetszett neki, hogy éppen ez a gyerekképű márki legyen az első.

Halkan megnyikkant, amikor egy erős kéz ragadta meg a nyakszirtjénél fogva és a magasba emelte. A kölyökreflexet lehetetlen legyőzni: bosszankodva és tehetetlenül himbálódzott. A márki szemmagasságba emelte a csuromvizes macskát.
- Akarsz hajón dolgozni? - kérdezte szélesen vigyorogva.
A macska e pillanatban kissé bánta, hogy nincs emberi szemöldöke, amelyet most gúnyosan felvonhatna.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása