2010.04.06. 16:34 - címkék: - komment

Rendben, beszámolok, hogy állok a projektjeimmel:

- magassarkúban elvagyok, ha nem figyelek oda, még trappolok, de kezdő szinten elsajátítottam a képességet. Ettől fellelkesültem, hogy amit nem tudok, azt megtanulhatom, úgyhogy gyorsan megtanultam csettinteni is. Mindig is zavart, hogy nem tudok.

- a dohányzással kapcsolatban az volt a terv, hogy havonta 10 szál cigarettát szívok el, ehhez képest márciusban 36 szálat szívtam, ami több, mint tíz, de még mindig kevesebb, mint a korábbi havi 4-5 doboz, úgyhogy ezt a kudarcot akár sikernek is elkönyvelhetem, nemigaz?

- az Idő... az rejtély számomra továbbra is. Az volt a terv, hogy megtanulom beosztani az időmet, ennek megfelelően rengeteget megtudtam az Idő különféle értelmezéseiről a  Filozófusnőtől, némiképp elrugaszkodottabb értelmezéseket a Filozófustól, elolvastam pár módszert, elolvastam, hogyan érzékeli az időt szubjektíve a galambok agya és milyen elméletek vannak jelenleg azzal kapcsolatban, hogyan érzékeli az emberi agy. Az eddigi, heti beosztású határidőnaplóm helyett vettem egy napi beosztásút, amit hetek óta használok és végtelenül idegesít. Eleve az a koncepció idegesít, hogy az Életet részekre kell osztani, hát még ennyire kicsi részekre, hogy egy nap távlatában gondolkodhatok csak. Kinyitom a naptáramat, hogy mi vár rám, és huszonnégy óra van előttem. Nem tudom, hogy egy nehéz hetem lesz, vagy egy könnyű hetem. Nyomasztó. Az adott napon belül valamivel jobban eligazodom, ez tény. Még várok, hátha megszokom.
Volt az is, amikor két hétig írtam, mivel töltöm az időmet, ott rájöttem, hogy sokkal több dolgot csinálok, mint ami normálisan belefér, mindenféle dolgokkal foglalkozom a munkahelyemen, és számtalan egyébbel azon kívül, és nincs mit csodálkozni azon, hogy erre vagy arra nem jut idő, úgyhogy ettől csak idegesebb lettem, mert rájöttem, hogy sosem lesz belőlem reneszánszasszony, én pedig az akarok lenni.
Valójában alapvetően semmi érzékem nincs az Időhöz, soha nem tudok válaszolni az olyan kérdésekre, hogy hány évvel ezelőtt volt ez vagy az. Régen. Nem olyan régen. Mittudomén. Eldöntöttem, hogy nem is ez a probléma, hogy nem tudom beosztani az Időmet, hanem, hogy nem vagyok elég fegyelmezett (lásd dohányzás), és inkább fegyelmet kellene tanulnom. Mondjuk elmehetnék valami kung-fu-kolostorba, vagy csinálhatnám azt, mint Alexandra az Alexandra és a teremtés gyermekeiben, hogy felkelek minden reggel négykor és körbefutom a parkot, "hogy edzzem az akaraterőmet". Ezzel csak az a probléma, hogy eszem ágában sincs fegyelmet tanulni, sem körbefutni a parkot, nem vagyok én kutya.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása