Szóval lényegileg minden jel arra mutat, hogy egy párhuzamos univerzumban erdei tündér vagyok, amit szabályos időközönként vissza kell vinni a származási helyére, és ott, mittudomén, megitatni a forrásból, máskülönben veszélyesen nyafogó, ronda bányarémmé változik át; és hogy igazán nagy szerencse, hogy nem Sopronban élek, mert akkor onnan hova utazgatnék vissza.
Pénteken pedig London, baby. Hogy klasszikust idézzek (a Filozófust): az élet egy folyamatos örömforrás.