Ma egészen komolyan elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha mégis inkább két hét múlva mennék csak Sopronba, és holnap elmennék arra a kongresszusra, amin a kognitív pszichoterápiáról lesz egy workshop, délután meg benéznék az Agykutatás hete ürügyén a pszichiátriai ellátás aktuális kérdéseiről szóló kerekasztalra.
Egyszer, még régebben egy konkrét szombaton jelentkeztem egy önkéntes kerti munkára meg egy pszichoterápiás továbbképzésre, egy időben két különböző, de egymástól nem távoli helyszínen zajlottak ezek a dolgok, és akkor Niké apja észrevette, hogy mindkét listára fel vagyok írva és kinevetett és azt mondta: "na, már megint nem tudod eldönteni, mit akarsz". Pedig erről szó sincs, én pontosan tudom, hogy mindent akarok, én részt akartam venni a kerti munkában, vittem is magammal arra alkalmas cipőt, és részt akartam venni a tanfolyamon is, és én nem vagyok hajlandó azt tudomásul venni, hogy nem lehetek mindkettőn egyszerre ott. Ugyan már, szó sincs arról, hogy én ne tudnék dönteni, én nem vagyok hajlandó dönteni, mert akarom a munkámat, a regényemet, az erdőszélemet, Sopronban akarok élni és Pesten és New Yorkban és Brennbergbányán, kekszet akarok sütni és macskát simogatni és zenét hallgatni és tudományos fokozatot és mozgásterapeuta képzettséget és gyerekeket, bakancsban akarok járni és tűsarkúban, az összes dolgot akarom és mindegyik istennő akarok lenni egyszerre. És lehet azzal jönni, hogy mindezek irreális elvárások, és nem lehet az ember egyszerre két helyen (ó-ó-ó, istenem, miért nincs két életem), erre csak azt tudom mondani, hogy ez így sokkal izgalmasabb. Több nyafogással jár, azt belátom.
Nyugalom, a jelen helyzetet azért megoldottam, mégpedig úgy, hogy megkérdeztem a holnapi workshop egyik vezetőjét, hogy szerinte mennyire lesz érdekes a workshop, kihagyhatatlan lesz-e és versenyezhet-e tavaszi erdővel és madárcsicsergéssel, azt mondta, nem, könyvben is utánaolvashatok majd az adott témának, azután pedig megkérdeztem a holnapi kerekasztal egyik résztvevőjét, hogy mit gondol, mennyire lesz érdekes a kerekasztal, versenyezhet-e tavaszi erdővel s madárcsicsergéssel, azt mondta, azzal nem versenyezhet, és ki vagyok én, hogy ezeket kétségbe vonjam.