Édesanyám, nem perdül a rokka

2010.03.14. 16:41 - címkék: - 4 komment

Úgy látszik, mégiscsak inkább passzívan és észrevétlenül akarok önsorsrontani, úgy, hogy közben sajnálom magam miatta. Szikrázó napsütésben akarok egy fővárosi panellakásban kuksolni háromnapos ünnep közepén. Azt akarom csinálni, hogy nem mentem Sopronba és nem az erdőben lófrálok, merthogy majd inkább cikkeket olvasok és azokból szépséges diákat készítek, de ehelyett mégis inkább értelmetlenül akarom eltölteni az időt, nagyon lassan akarok haladni a munkával, és közben mindenfélével elterelni a figyelmemet, a gép előtt akarok szenvedni egészen estig, lehetőleg nagyon kevés eredménnyel, és sajnálni akarom magamat azért, mert 1. kirándulás helyett az előadásomat csináltam, 2. de azt se csináltam meg készre, 3. de azért megfájdult a hátam és elzsibbadt a lábam. Nyafogni akarok, és dühös akarok lenni magamra, amiért ahelyett, hogy csak egészen egyszerűen nekiállnék, összeraknám, és utána pihenhetnék, én inkább nyafogok. Rinyálni akarok és nyűglődni és hibáztatni akarom magam miatta és blogot írni róla. Kétségbeesett levelet akarok írni az amerikai pszichiátriai társaságnak, hogy tegyék bele a lusta, fegyelmezetlen nyafogókat a DSM V-be, hátha akkor összekapják magukat végre a gyógyszercégek és kifejlesztenek valami csodatablettát a számtalan sorstársam életét pokollá tevő vasárnap délutáni hasznavehetetlen nyűglődés ellen.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása