Pontosan t=12 óránál egyszercsak ráeszmélek, hogy "te jó ég, mit viselek én a lábamon, ez nem normális dolog", lapos sarkúra cserélem magam és vidáman ugrabugrálok hazafelé Pink legutóbbi albumával a fülemben. A Mesternőm szerint a gyakorlás során egyszer eljön az a pillanat, amikor már annyira megszokja az ember a magassarkút, hogy laposban nyomban csoffadt tramplinak érzi magát, de erősen kétlem, hogy én ebben az életben valaha ilyen szintre jutnék.