Pezsgőztünk tegnap a tavasz beköszöntének ürügyén a barátnőimmel, úgyhogy most hetekig hóvihar lesz megint, nyilván. A március 1-ei pezsgőzést én találtam ki télidepressziós tizenötéves koromban (meg kellett ünnepelni, hogy túléltem a telet) és igen büszke vagyok rá.
Eleinte egyedül szoktam pezsgőt inni, vagy anyámmal, vagy például 18 éves koromban a Nándival, akit a Nosztalgia Buliban szedtem fel és akivel két hétig jártam, és csak azért emlékszem rá ennyire, mert március 1-én retikülömben tavaszköszöntő pezsgővel igyekeztem hozzá a Béke úton nejlonharisnyában, miközben nagyjából az évszázad hóvihara tombolt mínusz tizenöt fokkal és vízszintes hófúvással. Az ember nem komoly tizenhétévesen. Egy ideig gyűjtöttem is a pezsgősüvegeket, de aztán a szüleim kidobták egy óvatlan pillanatban. Aztán egy idő után teljesen elfelejtettem ezt a dolgot, és időről időre a barátaim figyelmeztetnek vagy március 1-ei pezsgőzést szerveznek, ami mennyire klassz már. Hagyományt teremtettem.
Valamint leszoktam a dohányzásról is, ez ma történt. Apróbetűs rész: a leszokás nálam azt jelenti, hogy minimálisra csökkentem az elszívott cigaretták számát, jelen esetben ez maximum havonta 5 szál. Meglátjuk.