Fáradt vagyok, de jó kedvem van, tegnap óta van jó kedvem különösebb ok nélkül (ugyanabban a szakmában dolgozom ugyanabban az Univerzumban és ugyanott lakom és ugyanúgy nézek ki), és egészen konkrétan emlékszem arra a konkrét pillanatra, amikor egyszerre csak megváltozott az agyamban a neurotranszmitter-egyensúly.
Terveimnek megfelelően ugyanis járni tanulok magas sarkakon, első körben egy 7 cm magas sarokkal rendelkező csizmában rohangálok havas-jeges utakon, egyelőre balesetmentesen. Tegnap. Hazaérek munkából a csizmában. Meglátom az értesítőt, és elhatározom, hogy visszamegyek a postára a csomagomért. Elhatározom, hogy a postára már kényelmes cipőben megyek át. Leveszem a 7 cm magas sarokkal rendelkező csizmámat és felveszem a lapos sarkú, szuperkényelmes darabot, benne az egyénileg az én harántboltozatomra készült talpbetéttel, és elindulok a postára.
És akkor két lépés után rájövök, hogy te jó ég, mennyire klassz dolog kényelmes cipőben járni, és tíz lépés után rájövök, hogy milyen klassz, ahogy ropog a hó a talpam alatt, nem is annyira ótvar ez a Város, és amúgy is mindjárt itt a tavasz, és tizenhat lépés után rájövök, hogy az Élet nem egy munkahely, hanem az Élet hóropogás és tavasz és interneten rendelt cool felsők és hülyeségeken röhögés a férjemmel és körtés cider iszogatása üvegből a fürdőkádban, miközben a Handsome Molly-t éneklem hangosan (és hamisan).
A magas sarok és a neurotranszmitter-egyensúly közötti kapcsolat egyébként nem az én ötletem, sőt, egy Jarl Flensmark nevű svéd kutató szerint egyenesen skizofréniát okoz a magas sarok. Flensmark szerint a történelem során megfigyelhető, hogy adott országban vagy kultúrkörben a magas sarok elterjedését követően megnőtt a népességben a skizofrén asszonyok aránya. A magas sarok viselése során ugyanis "a vádlink olyan módon feszül meg, ahogyan normális esetben sohasem feszül. A normális ("normális" itt: lapos sarkakon történő - a szerk.) járás során a lábunkban lévő mechanoreceptorokból felszálló ingerületek növelik a cerebellothalamo-cortico-cerebelláris körök aktivitását az NMDA-receptorokon keresztül. Magas sarkúban a fenti neurális körök kevésbé stimulálódnak, a csökkent kérgi aktivitás pedig változásokat idéz elő a dopaminerg funkcióban, beleértve a bazális ganglion-thalamo-cortico-nigro-bazális ganglion köröket." Hát így. Ha megbolondulok, beperelem a Salamander cipőboltot.