Bevezetés
Régóta képezi érdeklődési területemet az előadói szorongás(om), azonban a téma tudományos értékű megközelítése csupán az elmúlt hónapok eredménye. Korábbi vizsgálataink igazolták a szobanövények szorongáscsökkentő hatását, valamint egyéb tényezők mellett felvetették a hallgatóság összetételének szerepét is. Felmerül a kérdés, hogy hierarchikus munkahelyi struktúrák esetén, ahol a beosztottak alapból szoronganak főnökeiktől, milyen hatással van az előadói szorongásra magasabb beosztású vezető jelenléte a közönség soraiban. Jelen vizsgálat során arra kerestük a választ, vajon fokozza-e fiatal előadók szorongását intézményük igazgatójának váratlan felbukkanása. Megfigyeléseinket adott szakmai kongresszus véletlenszerűen kiválasztott szekciójában, két konszekutív eset kapcsán végeztük.
Módszerek
Annak érdekében, hogy elkerüljük az előadó és az intézményvezető interperszonális kapcsolatának egyedi sajátosságaiból eredő torzítást, két különböző intézményből származó fiatal előadó és a hozzá passzoló intézményvezető esetében végeztünk megfigyelést, vizsgálatunkban tehát 2 fő előadó és 2 fő vezető vett részt. Az intézményvezetők mindkét esetben előzetes figyelmeztetés nélkül, hirtelen bukkantak fel közvetlenül az előadás előtt, illetve közben, így a vizsgálati személyeknek nem volt idejük adaptálódni a kialakult helyzethez.
Eredmények
Az első esetben a fiatal, női előadó (én) intézményvezetője az első dia felvetítésének időpontjában érkezett meglepetésszerűen a közönség soraiba. Ezt követően az előadó (én) az előadás megtartására ugyan képes volt, ám mindvégig a szorongás szubjektív és vegetatív tüneteit észlelte (szájszárazság, gyorsult szívverés). Beszédében a Mahl-féle zavarjelek aránya extrém módon megnőtt: az említett előadó általában úgy nagyjából azért képes nyelvtanilag helyes mondatok segítségével kommunikálni, jelen esetben azonban az értelmetlen vagy befejezetlen mondatok, a helytelenül kiejtett szavak és a hosszú szünetek aránya sokszorosan meghaladta a megszokott mértéket.
A második esetben fiatal férfi kutató megfigyelésére volt lehetőségünk, aki előadását szemmel láthatóan szorongásmentesen, mi több, lazán kezdte, mely mind beszédében, mind gesztikulációjában megfigyelhető volt. Előadásának közepén érkezett a terembe intézményvezetője, és az előző esethez hasonlóan, a terem első sorában foglalt helyet. A közönség összetételének ilyen irányú változása az előadó szorongását másodperceken belül szemmel látható mértékben fokozta: pszichomotoriuma, gesztusai, mimikája gátolttá váltak, hangszíne veszített korábbi mélységéből, hangja elhalkult, testtartása görnyedtté, arca sápadttá, tekintete rémültté vált.
Következtetések
Eredményeink szerint fiatal előadók állapotszorongását nagymértékben növeli intézményvezetőjük hirtelen megjelenése a közönség soraiban. Vizsgálatunk erőssége, hogy a jelenséget két konszekutív eset kapcsán is megfigyelhettük, két különböző intézményből származó előadó-igazgató páros vonatkozásában. Eredményeinket így kevésbé befolyásolja az adott interperszonális kapcsolat egyedi vonásaiból eredő torzítás.
Vizsgálatunk limitációi közé tartozik a kis elemszám, a placebo-kontroll hiánya, iletve az a tény, hogy a szorongásnak csupán pszichomotoros és szubjektív jeleit figyeltük meg. A továbbiakban érdekes lenne a fiatal előadó pulzusának és bőrellenállásának mérése hasonló helyzetekben. A jövőbeli kutatásokkal kapcsolatban azonban számos etikai aggály merül fel. Jelen vizsgálat során az előadók mindkét esetben képesek voltak előadásuk viszonylag értelmes prezentálására a fenti stresszkeltő körülmények között is. Anekdotikus értesüléseink szerint azonban a vizsgálatunkban szereplő kongresszus egy másik szekciójában egy fiatal előadó leány intézményvezetője érkezését követően állítólag majdnem elájult, és pohár víz elfogyasztása után, nagy nehézségek árán tudta csak befejezni előadását. A hasonló események a fiatal előadók életminőségét, várható élettartamát, tudományos karrierjét hátrányosan befolyásolhatják.
Már a 19. században születtek ajánlások, miszerint nem szabad emberen olyan kísérletet végezni, mely bármely mértékben káros lehet számára, még akkor sem, ha az eredmények a tudomány, vagyis mások számára jelentős előnnyel járnának. Emellett az emberen végzett kísérletek etikai és jogi szabályozásának két fő dokumentuma, a Nürnbergi Kódex és a Helsinki Deklaráció értelmében a vizsgálatot megelőzően a kísérleti személy tájékozott beleegyezése szükséges. A fent részletezett vizsglatban azonban a tájékozott beleegyezést követően már nem lett volna váratlan az intézményvezető megjelenése, amely eredményeink értékelését erősen behatárolta volna. A jövőbeli hasonló vizsgálatok során tehát a kísérleti protokoll és az etikai megfontolások gondos egyeztetésére lesz szükség.