Csak irigykedem

2009.07.12. 12:14 - címkék: - komment

"- Az a baj ezzel a Balaton Sounddal, hogy hiába van nyolc színpad, az egész ugyanazzal a BPM-mel szól, mész a színpadok között, az egyik helyen Tankcsapda, de alákeverve bhhcc-bhhc-bhhc-bhhc, mész tovább, ott ugyanaz a bhhc-bhhc, csak az már a dj-akárki nemzetközi sztár, így ott ezer ember nyomja ugyanarra, továbbmész T-mobile terasz bhhc-bhhc...."

Tegnap meg egy lélek sem volt az intersparban, pedig szombaton egymillióan szoktak lenni, most vagy az van, hogy épp tegnap ért ide a válság, vagy az intersparnak a vevőközönsége pontosan megegyezik a Balaton Sound célcsoportjával. Pedig a kedvenc mosóporom volt leárazva, nem tudják, mit hagytak ki. 

Freedom's just another word for nothing left to lose

2009.07.11. 12:00 - címkék: - 9 komment

Részemről igencsak félve hallgattam meg ezt a  számot, és ha valakinek eddig kétségei lettek volna, hogy Pink tud-e énekelni, talán ezután csökkennek valamivel. Nem Janis Joplin, de nagyon jó, és milyen aranyosan áll neki ez a hétköznapi szerelés. Vagy legalábbis 2003-ban így volt. 

He said there's a storm coming in

2009.07.11. 11:29 - címkék: - 3 komment

Azt gondolom, hogy 31 éves vagyok, és viszonylag képben, de azért néha megijedek, hogy majd nem fogok tudni lépést tartani a világgal. A saját szakmám fejődésével (mert mondjuk elképzelésem sincs, milyen hatása lenne egy álomolvasó vagy gondolatolvasó gépnek a dinamikusan orientált pszichoterápiák fejlődésére, mondjuk lehet, hogy semmilyen, de ez már szerencsére nem az én életemben fog megtörténni), meg a körülöttem lévő világ fejlődésével. Már most is itt van ez az egész jelenség - az élmények maximális megosztása, twitter, videoblogok, facebook meg ezek - amiben én nem veszek részt, emrt nem érdekel, pedig a jövő nyilván erre tart. 

Na jó, igazából nem félek, úgyis megtalálom a helyemet benne vagy kívüle valahol, inkább lenyűgöz, csak be akartam linkelni a fenti cikket. Mondjuk kétlem, hogy bonyolult érzelmi reakciók leolvasására mostanában lennénk képesek fMRI-vel,  de ezeknél a japánoknál sose lehet tudni.

The taste of life I can't describe

2009.07.10. 20:21 - címkék: - 5 komment
Végül a Portishead: Third-öt hallgatom, instant gyömbérteát iszom és várom, hogy este legyen és lehessen aludni. Ez mind iszonyú jó, a Third az az album, ami annyira csodálatosan különleges és zseniális és imádom, hogy tavaly megvettem magamnak cédélemezen a boltban, az instant gyömbértea nagyon kicsit édes és elég rendesen csípős ízű (sajnos ez volt az utolsó tasak és nem igazán lehet kapni itthon), a semmittevést meg az alvást pedig gondolom, mindenki ismeri.

Get yourself an egg and beat it

2009.07.10. 16:56 - címkék: - 26 komment

Úgy kezdődött, hogy rendeltkaját akartam enni megint. Vagyis nem, menjünk vissza még korábbra, valójában úgy kezdődött, hogy ráálltam a mérlegre. (Lehet, hogy számos tragikus történet kezdődött így? "Vagyis nem, menjünk vissza még korábbra: valójában úgy kezdődött, hogy Anna Karenina / Sylvia Plath / Médea ráállt a mérlegre.") Lényeg, hogy több logisztikai és pszichoszociális tényező együttállásának következtében meghíztam, és rájöttem, hogy túl sokat eszem, valamint amúgy is pszichotikus szinten unom a helyi menzát még mindig/már megint. Az évek előrehaladtával egyre rövidebbek a tünetmentes időszakaim, régebben több évnyi rántotthalat is jól toleráltam, most pedig már néhány hónaptól kikattanok, ez van. 

A Biochef-et ugyan nagyon szerettem és visszasírom, de annyi pénzem sose lesz most nincs "kedvem" hozzá.* Ellenben az egyik női magazinomban találtam egy ezerforintos Vegafood kupont, amit első megrendeléshez lehet felhasználni, úgyhogy kipróbáltam két napig. Nem, senki sem fizet ezért a bejegyzésért, csak rinyálni akarok, hogy milyen rossz volt nekem, hogy sajnáljatok. 

Először is kaptam olyat, hogy fitt spenótos tönkölytészta fetasajttal és olivával, ez barnászöld trutyinak nézett ki, de olyan ronda volt, hogy a bioséf-kaják látványán edződött ápolószemélyzet is döbbenten fintorgott rá. Előrebocsátom, hogy én egy kisvárosi lány vagyok becsületes magyar családból, azaz életem első felében rendesen túlfőzve ettem a makarónit, ahogy a magyar ember azt eszi, és körülbelül húsz évnek kellett eltelnie, mire értesültem róla, hogy a bicskások al dente címszóval félig nyersen eszik a kifőttésztájukat. De a lényegre térek, ez a tönkölytészta még az én számomra is túlfőzött volt. Szóval szétfőtt, ragacsos, barna tésztacucc, rajta zöld trutymák, az íze végülis jó volt, de az állaga borzasztó, az utolsó falat lenyelése után pedig nem tudom, milyen arcot vághattam, de empatikus főnővérhelyettesünk anyai hangon odaszólt, hogy "gyorsan igyál rá egy kis teát!". Aztán megnéztem, mennyi kalória van benne (tudom, előtte kellett volna, már mindegy), 670, vagyis nem is volt éppenséggel különösebben diétás kaja. 

Kaptam hozzá gyömbéritalt szerecsendióval és mentával , ami finom gyömbérízű volt, csakhogy egy ugyanolyan műanyag, zacskótetejű kajásdobozban érkezett, mint a főétel, és a dobozban lötykölődő lé igazán nagyon illúzióromboló látvány. Nagyon.

Másnap ettem fitt WOK-os ragu, piritott cukkinivel, karfiollevéllel és pritaminnal, ez feldarabolt zöldségeket jelentett, az egésznek kelkáposztaszaga volt, bár a nővérek szerint lehet, hogy a karfiollevélnek van ilyen szaga, valamint volt benne egy csomó répa. Az egésznek olyan egyforma semmilyen íze volt. Desszertnek meg ettem vegán mazsolás kölespuding vaníliás öntettel-t, na ez olyan volt kb. mint egy tejberizs, nagyon boldog voltam vele, hogy végre valami finom. Mndenesetre úgy összességében elég nagy csalódás volt az egész. 

Feltett szándékom azonban, hogy lefogyok négy kilót, és a menzakaja erre alkalmatlan, úgyhogy tovább próbálkozom, a jövő hétre rendeltem a Gastroyaltól mindenféle csirkemell ezzel-azzal-t, de már ma reggel mondta az egyik kolléganőm, hogy a Gastroyal az nem jó, hanem rendeljek inkább a Laci Bácsi Konyhájától, mert az a tuti. Nem, a Gastroyal se fizet nekem sajnos, azért választottam őket, mert már sokat hallottam a nevüket, elárulják az ételeik kalóriatartalmát, vannak diétás ételeik, nem kerül egy vagyonba, és elfogadnak étkezési jegyet. Meglátjuk. Ha ez nem válik be, akkor még a Totalfood-ra gondoltam, bár így olvasva nem valami meggyőző az étlapjuk. Lehet tanácsot adni kommentben, de napi 6-700 forintnál ne kerüljön többe. Ja, tudom, főzzek, néha szoktam. Mosoly. 

*Nem szabad a pénzről így beszélni, mert akkor tényleg nem lesz, anyukám mondta. 

It's all rainbows and puppies

2009.07.10. 14:39 - címkék: - 2 komment

Elhoztam a 150 darab kész tézisfüzetemet a nyomdából, ennek örömére vettem egy klassz felsőt, valamint találkoztam Alaine-nel és cuki kiskutya után szaladgáló cuki gyerekeivel. A játszótér az egy külön univerzum, nem vitás.

Ügyeltem tegnap, és álmos vagyok, és le vagyok fáradva agyilag a sok érzelmileg megterhelő, ám megoldást igénylő helyzettől, meg az egész héttől, valamint fizikailag a kevés alvástól, és most nem tudom, mit csináljak, mert az érzelmi fáradtságra a sport használ, max a séta, ahhoz viszont túl fáradt vagyok. Talán alszom. 

Depresszióipar-ipar

2009.07.10. 00:53 - címkék: - komment
Minden egyes alkalommal megfogadom, hogy basszus, írni kellene már egy rendes ismeretterjesztő blogot, mert szerencsétlen nép minden oldalról részigazságokkal van túladagolva. Azt gondolom ugyanis, hogy a gyógyszerpárti vs. gyógyszerellenes ádáz vitában már valahogy elveszett az eredeti cél, tudniillik a laikus ember valós tájékoztatása vagy a beteg ember érdeke, hanem csak maga a harc számít, hogy ki győz, ki tudja jobban megszűrni a rendelkezésre álló tudományt, hogy az az ő álláspontját támogassa, ki tud több könyvet/gyógyszert/akármit eladni, satöbbi. Valahogy öncélúvá vált ez a vita. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, nem nagy szavak kellenek, hanem először is a megalapozott tudományos eredmények objektív értékelése, vagy legalábbis erre való törekvés, azután pedig le kell ereszkedni az egyes emberekhez és külön-külön foglalkozni velük, és eldönteni, hogy itt ennek a konkrét embernek gyógyszer kell-e vagy pszichoterápia vagy mindkettő és melyiket szeretné, és melyik elérhető számára. 

De azért elárulnám, mi a valóság: az antidepresszívumok az esetek egy részében rengeteget segítenek, más részükben nem. Van hátrányuk, viszont sokkal olcsóbbak, gyorsabbak és könnyebben hozzáférhetőek, mint a pszichoterápia, ezért sokan ezt választják. Egyébként a tudomány mai álláspontja szerint a pszichoterápia is ugyanolyan hatékonyságú a depresszióra, mint a gyógyszerek, bár hosszú, erőfeszítést igényel, és kevés helyen érhető el, de többnyire tartósabb eredményt hoz. Ja, meg hogy fMRI-vel ki lehet mutatni, hogy az antidepresszív gyógyszer és a pszichoterápia igen hasonló aktivitásbeli változásokat idéz elő az agyban (ami szerintem amúgy tök izgi). Mindkét dolog használható, adott esetben mérlegelni kell, melyik legyen. Valamint természetesen szedjen mindenki halolajat, sportoljon sokat a szabad levegőn, és hallgassák meg egymást az emberek. Ennyi. Ennyit érdemel ez a téma szerintem.* 

Feltehetően veleszületetten alacsony a demagógia-tűréshatárom, a politikai hirdetéseken is órákig tudok puffogni, és ha majd öregasszony leszek végre és lesz botom is, akkor majd a botomat is rázom a monitor felé. Bizony.

*Sőt, nem kívánok a kommentekben sem "gyógyszer vagy pszichoterápia"-vitába bocsátkozni, mivel én már eleget vitáztam erről ebben az életben.  

"Most olyan szép így, nélkülük"

2009.07.08. 13:31 - címkék: - 3 komment

Például fáj a hátam, meg valami miatt antiszociális lettem. Talán túl sok emberrel találkoztam az elmúlt időben, munkám során, meg a Volton is szembejött velem a statisztikák szerint úgy 79 ezer fő, ami sok, meg itt ez az internet, itt is annyi ember van. Verandán szeretnék üldögélni, egyedül vagy macskával. 

Viszont lett klassz új ruhája az olvasónaplómnak. Csak úgy mondom. 

És most elmegyek manikűröztetni, mert megérdemlem és mert finom nő vagyok. 

Are you who you say you are? Are you who you say you are?

2009.07.07. 22:11 - címkék: - 1 komment

Ez vicces. Hogy miért a Franz Kafka International a legnyomasztóbb reptér. A mra-nál találtam. 


Prague's Franz Kafka International Named World's Most Alienating Airport

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása