Úgy kezdődött, hogy rendeltkaját akartam enni megint. Vagyis nem, menjünk vissza még korábbra, valójában úgy kezdődött, hogy ráálltam a mérlegre. (Lehet, hogy számos tragikus történet kezdődött így? "Vagyis nem, menjünk vissza még korábbra: valójában úgy kezdődött, hogy Anna Karenina / Sylvia Plath / Médea ráállt a mérlegre.") Lényeg, hogy több logisztikai és pszichoszociális tényező együttállásának következtében meghíztam, és rájöttem, hogy túl sokat eszem, valamint amúgy is pszichotikus szinten unom a helyi menzát még mindig/már megint. Az évek előrehaladtával egyre rövidebbek a tünetmentes időszakaim, régebben több évnyi rántotthalat is jól toleráltam, most pedig már néhány hónaptól kikattanok, ez van.
A Biochef-et ugyan nagyon szerettem és visszasírom, de annyi pénzem sose lesz most nincs "kedvem" hozzá.* Ellenben az egyik női magazinomban találtam egy ezerforintos Vegafood kupont, amit első megrendeléshez lehet felhasználni, úgyhogy kipróbáltam két napig. Nem, senki sem fizet ezért a bejegyzésért, csak rinyálni akarok, hogy milyen rossz volt nekem, hogy sajnáljatok.
Először is kaptam olyat, hogy fitt spenótos tönkölytészta fetasajttal és olivával, ez barnászöld trutyinak nézett ki, de olyan ronda volt, hogy a bioséf-kaják látványán edződött ápolószemélyzet is döbbenten fintorgott rá. Előrebocsátom, hogy én egy kisvárosi lány vagyok becsületes magyar családból, azaz életem első felében rendesen túlfőzve ettem a makarónit, ahogy a magyar ember azt eszi, és körülbelül húsz évnek kellett eltelnie, mire értesültem róla, hogy a bicskások al dente címszóval félig nyersen eszik a kifőttésztájukat. De a lényegre térek, ez a tönkölytészta még az én számomra is túlfőzött volt. Szóval szétfőtt, ragacsos, barna tésztacucc, rajta zöld trutymák, az íze végülis jó volt, de az állaga borzasztó, az utolsó falat lenyelése után pedig nem tudom, milyen arcot vághattam, de empatikus főnővérhelyettesünk anyai hangon odaszólt, hogy "gyorsan igyál rá egy kis teát!". Aztán megnéztem, mennyi kalória van benne (tudom, előtte kellett volna, már mindegy), 670, vagyis nem is volt éppenséggel különösebben diétás kaja.
Kaptam hozzá gyömbéritalt szerecsendióval és mentával , ami finom gyömbérízű volt, csakhogy egy ugyanolyan műanyag, zacskótetejű kajásdobozban érkezett, mint a főétel, és a dobozban lötykölődő lé igazán nagyon illúzióromboló látvány. Nagyon.
Másnap ettem fitt WOK-os ragu, piritott cukkinivel, karfiollevéllel és pritaminnal, ez feldarabolt zöldségeket jelentett, az egésznek kelkáposztaszaga volt, bár a nővérek szerint lehet, hogy a karfiollevélnek van ilyen szaga, valamint volt benne egy csomó répa. Az egésznek olyan egyforma semmilyen íze volt. Desszertnek meg ettem vegán mazsolás kölespuding vaníliás öntettel-t, na ez olyan volt kb. mint egy tejberizs, nagyon boldog voltam vele, hogy végre valami finom. Mndenesetre úgy összességében elég nagy csalódás volt az egész.
Feltett szándékom azonban, hogy lefogyok négy kilót, és a menzakaja erre alkalmatlan, úgyhogy tovább próbálkozom, a jövő hétre rendeltem a Gastroyaltól mindenféle csirkemell ezzel-azzal-t, de már ma reggel mondta az egyik kolléganőm, hogy a Gastroyal az nem jó, hanem rendeljek inkább a Laci Bácsi Konyhájától, mert az a tuti. Nem, a Gastroyal se fizet nekem sajnos, azért választottam őket, mert már sokat hallottam a nevüket, elárulják az ételeik kalóriatartalmát, vannak diétás ételeik, nem kerül egy vagyonba, és elfogadnak étkezési jegyet. Meglátjuk. Ha ez nem válik be, akkor még a Totalfood-ra gondoltam, bár így olvasva nem valami meggyőző az étlapjuk. Lehet tanácsot adni kommentben, de napi 6-700 forintnál ne kerüljön többe. Ja, tudom, főzzek, néha szoktam. Mosoly.
*Nem szabad a pénzről így beszélni, mert akkor tényleg nem lesz, anyukám mondta.