Azt gondolom, hogy 31 éves vagyok, és viszonylag képben, de azért néha megijedek, hogy majd nem fogok tudni lépést tartani a világgal. A saját szakmám fejődésével (mert mondjuk elképzelésem sincs, milyen hatása lenne egy álomolvasó vagy gondolatolvasó gépnek a dinamikusan orientált pszichoterápiák fejlődésére, mondjuk lehet, hogy semmilyen, de ez már szerencsére nem az én életemben fog megtörténni), meg a körülöttem lévő világ fejlődésével. Már most is itt van ez az egész jelenség - az élmények maximális megosztása, twitter, videoblogok, facebook meg ezek - amiben én nem veszek részt, emrt nem érdekel, pedig a jövő nyilván erre tart.
Na jó, igazából nem félek, úgyis megtalálom a helyemet benne vagy kívüle valahol, inkább lenyűgöz, csak be akartam linkelni a fenti cikket. Mondjuk kétlem, hogy bonyolult érzelmi reakciók leolvasására mostanában lennénk képesek fMRI-vel, de ezeknél a japánoknál sose lehet tudni.