Depresszióipar-ipar

Minden egyes alkalommal megfogadom, hogy basszus, írni kellene már egy rendes ismeretterjesztő blogot, mert szerencsétlen nép minden oldalról részigazságokkal van túladagolva. Azt gondolom ugyanis, hogy a gyógyszerpárti vs. gyógyszerellenes ádáz vitában már valahogy elveszett az eredeti cél, tudniillik a laikus ember valós tájékoztatása vagy a beteg ember érdeke, hanem csak maga a harc számít, hogy ki győz, ki tudja jobban megszűrni a rendelkezésre álló tudományt, hogy az az ő álláspontját támogassa, ki tud több könyvet/gyógyszert/akármit eladni, satöbbi. Valahogy öncélúvá vált ez a vita. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, nem nagy szavak kellenek, hanem először is a megalapozott tudományos eredmények objektív értékelése, vagy legalábbis erre való törekvés, azután pedig le kell ereszkedni az egyes emberekhez és külön-külön foglalkozni velük, és eldönteni, hogy itt ennek a konkrét embernek gyógyszer kell-e vagy pszichoterápia vagy mindkettő és melyiket szeretné, és melyik elérhető számára. 

De azért elárulnám, mi a valóság: az antidepresszívumok az esetek egy részében rengeteget segítenek, más részükben nem. Van hátrányuk, viszont sokkal olcsóbbak, gyorsabbak és könnyebben hozzáférhetőek, mint a pszichoterápia, ezért sokan ezt választják. Egyébként a tudomány mai álláspontja szerint a pszichoterápia is ugyanolyan hatékonyságú a depresszióra, mint a gyógyszerek, bár hosszú, erőfeszítést igényel, és kevés helyen érhető el, de többnyire tartósabb eredményt hoz. Ja, meg hogy fMRI-vel ki lehet mutatni, hogy az antidepresszív gyógyszer és a pszichoterápia igen hasonló aktivitásbeli változásokat idéz elő az agyban (ami szerintem amúgy tök izgi). Mindkét dolog használható, adott esetben mérlegelni kell, melyik legyen. Valamint természetesen szedjen mindenki halolajat, sportoljon sokat a szabad levegőn, és hallgassák meg egymást az emberek. Ennyi. Ennyit érdemel ez a téma szerintem.* 

Feltehetően veleszületetten alacsony a demagógia-tűréshatárom, a politikai hirdetéseken is órákig tudok puffogni, és ha majd öregasszony leszek végre és lesz botom is, akkor majd a botomat is rázom a monitor felé. Bizony.

*Sőt, nem kívánok a kommentekben sem "gyógyszer vagy pszichoterápia"-vitába bocsátkozni, mivel én már eleget vitáztam erről ebben az életben.