A 9. napon aztán még felmegyünk a hegyre naplementét nézni egymillió lépcsőfokon ezer fokban, aztán hazamegyünk majdnem sötétben a dzsungelen keresztül, akkor mondjuk félek, hogy hátha megint jönnek a majmok, de nem jönnek. Az útelagázásnál egy tisztáson három nyomorúságos viskóban mosolygós thai-ok élnek nem tudom, miből. Egy idősebb nő, két férfi meg két gyerek, sámlin üldögélnek az erdő közepén a szürkületben, mosolyognak és Suzanne Vegát hallgatnak.
A 10. napon délelőtt még úszkálunk a tengerben, aztán elmegyünk Ko Phanghanra, ami bonyolult, mert úgy kell menni, hogy:
1. Egy kis, fábol keszült motoros hajóval elmegyünk a Ko Phi Phi kikötőbe.
2. Egy nagyobb hajóval átmegyünk Krabiba.
3. Egy ócska busszal elmegyünk a jobb buszhoz.
4. A jobb busszal megyünk két és fél órát Surat Thaniba.
5. A busztól taxival elmegyünk a hotelig.
6. Alszunk egy éjszakát Surat Thaniban (mert nem akarunk az éjszakai komppal menni) (Surat Thani lepra egy hely, kultúrsokk).
7. Reggel elmegyünk taxival a buszhoz.
8. A busszal elmegyünk a kikötőbe.
9. Hajóval átmegyünk Phanghanra.
10. Taxival elmegyünk Haad Salad-ra.
A 11. napon megérkezünk a Nénihez, es hirtelen egy függőágyban találom magam és semmi sem aggaszt többé és semmi problémám az Élettel nincsen. A hely különben elég durván megváltozott, jelenleg a Néni a legolcsóbb és leglepukkantabb szálláshely, mindenhol szuper fancy légkondis bungalók épültek, a svédek építettek egy medencét, a Double Duke (ahol régen az étlapon szerepelt a 'magic mushroom omlette') elegáns koktélos hely lett, a Reggae Bar helyett pedig tiptop kis frissen mázolt épületegyüttes Reggae Village néven. A svédeknél WiFi van. Mindemellett a Néni szigorú, mint mindig, a burmai kislány szépen megtanult angolul és emlékszik ránk, a pálmába verve ott vannak az Őrült Francia szögei, és a Néninél az Ed McBain, amit Suzie hagyott itt. A sejtsebész titka viszont már nincs meg. A svédek és a Néni között kettő darab masszázshely nyílt, úgyhogy kénytelen vagyok masszíroztatni.
Innentől asszem pihenünk. A 12. napon fürdünk a tengerben, veszek egy fülbevalót (még csak a hatodik pár, de az első ötöt egyszerre vettem még a 2. napon Bangkokban, mert ideges voltam). Később szakad az eső, olvasunk a függőágyban, megverem a férjemet scrabble-ben (erre csupán két ember képes a Világon, és én vagyok az egyik), Singha beer-t iszunk és ginger tea-t, a pultnál két cuki kölyökkutya harcol. A Néni üres ásványvizes palackkal helytelenítőleg üti a fejüket.
(Nem, bocs, de nem fogok innen képeket feltenni, mert azt kiválogatni meg feltölteni több idő annál, mint amennyit netezni szeretnék. Majd otthon.)