Egyébként a másik megíratlan sikerkönyvem a térrendezés művészete európai kultúrkörre adaptálva. Vasárnap voltunk ezoterikus nagyszüleimnél, ahol szóba kerül a feng shui, és hogy nálunk otthon rossz a csí a sok könyv miatt. Ezzel vitatkozni próbáltam (hogy tudniillik nem feltétlenül a könyvek miatt rossz a csí, mint inkább a panelház szerkezeti felépítése, az összefirkált lift, a vasrácsos ajtó és az alacsony belmagasság miatt, plusz maga a ház sem egy zöld völgyben van, ahol előtte tó, mögötte hegy), mire a kezembe kaptam egy feng shui könyvet és elég alaposan elmélyültem benne, egész érdekes volt. Például kiderült, hogy ha gyereket szeretnék, akkor előtte meg kellene kérni egy, a Sárkány évében született, fiatal, szűz férfit, hogy hemperegjen meg a hitvesi ágyban.
A feng shuiban két dolog tetszik nekem, az egyik az az elképzelés, hogy lakó-, illetve munkakörnyezetünk hatással van a hangulatunkra. Aki lakott már Sopronban családi házban, meg Pesten északi fekvésű bérelt cselédszobában is, annak gondolom, nem kell sokat magyarázni. Nem beszélve a beteg épület szindrómáról, meg a brit kutatókról, akik kimutatták, hogy a nagy belmagasság kedvez a kreatív munkának, az alacsony viszont megöli azt. A másik, ami bár hülyeség, de tetszik, a feng shuinak az a része, hogy kvázi szimbolikusan megoldjuk az életünkben lévő problémát. A mágikus gondolkodásnak azért megvan a varázsa.
De. A könyv azt írja, hogy a fából készült könyvespolc rossz, a műanyag könyvespolc jó csí. A szárazvirág rossz, a művirág jó csí. Én el tudom képzelni, hogy Ázsiában ez megállja a helyét, de az európai embernek egészen biztos, hogy rossz csí a műanyag bútor és a temetőket idéző műanyag virág. Nekünk a kezeletlen tömörfa bútorok és a mestergerendáról lógó szárított levendulacsokrok biztosítják az életenergia megfelelő áramlását. A könyv szerint a hálószobában többek között azért nem szabad tükröt tartani, mert ha az ember meglátja benne magát reggel, akkor máris rossz típusú energiákkal indul a nap. Lehetséges, hogy bizonyos kultúrkörben ez igaz, de az egocentrikus nyugati társadalmakban az emberek szeretik magukat, mint egyéniségeket. Nekünk meg kell nézni magunkat a tükörben reggelente (nem beszélve a hálószobatükör egyéb lehetséges életenergia-növelő alkalmazásairól.) Valamint konkrétan az a felháborító mondat szerepelt a könyvben, hogy "az art deco rossz csí, míg az art nouveau jó csí", ami nyilvánvalóan pont fordítva van, és egyébként ezt hogy csinálják, egy ősi kínai feng shui-mesternek végigmutogatták a különböző korstílusokat és az kiértékelte őket? Bele sem merek gondolni, mit gondolhatott szegény a gótikáról.
És akkor a csodaállatok. A feng shui-ban szerencsét vagy gazdagságot vagy mit hozó háromlábú béka nekünk varangy, ami rossz csí. A mandarinrécét fel se ismerem, delfinnel csak Disney-filmekben találkoztam, és a sárkány is mást jelent számunkra, akik hétfejű sárkányos-kiskirályfis történeteken nevelkedtünk. Nekünk megvannak a saját, jó csí-t, erőt, szerencsét, lendületet jelentő csodaállataink, szarvas, griffmadár, medve, táltos ló. Gerlepár, szorgos hangya, őszi avaron rohanó komondorok. Csak találgatok, nyilván nem ártana kikérni egy jungiánus néprajzkutató segítségét. És persze nem bambuszerdőt ábrázoló metszet, hanem napraforgómezők. (Jó, legyen búza.)
Nem is ragoznám tovább, nyilvánvaló, hogy a művirág, tükör nélküli hálószoba és asztal sarkára helyezett háromlábú béka komoly melléfogás, és ha már átvettük ezt az egész koncepciót, legalább adaptálni kellene végre a saját kultúránkra. A lényeg maradhat ugyanaz: kényelmes, jól használható belső terek jó fényviszonyokkal, valamint kuruzslás csodaállatokkal, csak a részleteket kell megváltoztatni. Persze, ez akkor lett volna bestseller, amikor a feng shui-divat először elharapódzott idehaza, de talán még nem késő, odaadom ingyen az ötletet.