Az Út örök és tétlen

Én egy rendkívül gyarló ember vagyok, és előzetes terveimmel ellentétben mégsem vagyok képes most nekiülni a Cikkemnek szombat délben napsütésben, és különben is mi értelme lenne, porból lettünk és porrá leszünk és a kettő között is a szélben sodródó porszemek vagyunk csupán. Nem használnék vele különösebben az emberiségnek, nem ragadnám meg a pillanatot az itt és mostban, nem adna választ nyomasztó egzisztenciális szorongásainkra, nem jár érte pénz, sem dicsőség, sem szeretet, sem boldogság, és a sötét szobában végzett, nyomasztó munka rontaná a szememet és a téli depressziómat, a hippocampus-térfogatról meg ne is beszéljünk. Tulajdonképpen akármelyik vallási vagy filozófiai rendszert, esetleg az idegtudományok eredményeit hívom segítségül, minden lehetséges érvelésem egy és ugyanazon irányba mutat, mégpedig oda, hogy most át kell mennem az edzőterembe.