Az volt, hogy a férjem már nem ért rá, én meg el akartam valakinek mondani a ppt előadásomat, mielőtt előadom (főleg, mert nem tudtam, milyen hosszú lesz), és ezért azt a zseniális megoldást találtam ki, hogy elmondom a szobanövényeknek. Tapasztalataimat az alábbiakban foglalom össze.
Bevezetés
Az elmúlt évek tapasztalatai sokszorosan alátámasztották a tényt, miszerint szociális fóbiás orvosnők előadói szorongását jelentősen csökkenti a prevenciósan alkalmazott próba-előadás. Szerzőnk (=én) a korábbi években a nagyobb fizikai és/vagy szellemi terheléssel járó prezentációkat ezért az előadás időpontját megelőzően egy alkalommal az arra hajlandó személynek (=házastárs) mondta fel. A tudományos karrier és/vagy az életkor előrehaladása azonban megfigyeléseink szerint az előadások gyakoriságának számbeli növekedése mellett az egyes előadások percekben mért hosszának növekedésével is járt. A fenti változások jelentősen megnehezítették a megfelelő próbaközönség kiválasztását. A humánetológia- és kultúrantropológia jelen álláspontja szerint európai kultúrkörben az ember azért mégsem várhatja el a férjétől, hogy hetente végighallgasson valami ötvenperces előadást számára teljesen ismeretlen és/vagy érdektelen témából. Egy bizonyos (egyéni érzékenységet mutató) határ felett ugyanis ez már a házastársi kapcsolat szimmetrikus felhőtlenségét veszélyeztetheti.
Fenti probléma kiküszöbölése érdekében olyan hallgatóságra volt szükség, amely bármely napszakban rendelkezésre áll, és csendben, türelmesen végighallgatja a szerzőnő addiktológiai, neuropszichológiai, pszichoterápiás, illetve a pszichiátria bármely egyéb területét érintő prezentációját, lehetőleg az előadás éles dátumát megelőző utolsó pillanatban (mert addigra készül el). A szerzőnő időbeosztásának, interperszonális kapcsolatainak részletes elemzése, illetve a Kárpát-medence élővilágának áttekintése során a szerzőnő szobanövényeit találtuk alkalmasnak a feladatra.
Jelen kutatás során tehát arra kerestük a választ, hogy vajon csökkenti-e az előadói szorongást, ha a szerzőnő próbaképpen az előadást megelőzően nem emberi lénynek, hanem szobanövényeinek mondja fel prezentációját.
Módszerek
A vizsgálatban a következő személyek vettek részt: 1 fő pszichiáternő. A résztvevők másik csoportját az alábbi növények alkották: 6 db pletyka, 1 db mikulásvirág, 2 db dracéna, 1 db vitorlavirág,1 db fikusz, 1 db karácsonyi kaktusz. A vizsgálatokból a szerencsebambuszt kizártuk, mert az a másik szobában van. A növények diagnosztikai besorolásához a Szobanövénykalauz (Bechhold és Friedmann 1989) c. könyv kritériumrendszerét vettük alapul. A szóban forgó pszichiátriai témájú előadás 32 db Power Point diából állt, amelyeket laptopról adtunk elő. Ezt követően a fenti előadást éles helyzetben, nagy létszámú humán hallgatóság előtt ismételtük meg.
Eredmények
A növények türelmes, nyugodt hallgatóságnak bizonyultak, lehetőséget adtak az előadónak arra, hogy diáit áttekintse, egyes mondatokat átfogalmazzon, a diák verbális interpretációját gyakorolja, illetve a prezentáció időbeli hosszát pontosan lemérje. A fentiek eredményeképpen az előadó az előadás megtartására mind a próba-, mind az éles helyzetben képes volt, enyhe szájszárazságon, tachycardián és szubjektív szorongásérzésen kívül egyéb tünetet nem mutatott, és el sem ájult.
Megbeszélés
Szubjektív benyomásaink szerint a szobanövényeknek történő próba-előadás részlegesen kivédi az előadó szociális szorongását a későbbi előadáshelyzetben, bár teljesen nem szünteti azt. Vizsgálatunk limitációi közé tartozik a kis mintaelemszám (1 fő ember, 12 fő növény) és a kis esetszám (1 eset), valamint a placebo-kontroll hiánya (elő kellett volna adnom egy párhuzamos univerzumban ugyanazt, csak növényes gyakorlás nélkül). További limitáció, hogy nem áll rendelkezésünkre adat arra vonatkozóan, hogy az előadó hány értelmetlen mondatot mondott végül előadása során.
Az előadói szorongást a vonatkozó irodalom szerint az előzetes próba-előadáson kívül egyéb tényezők is befolyásolják. Ilyenek például az előadás témája, a hallgatóság mérete és összetétele, a terem hőmérséklete, mikrofon jelenléte vagy nem léte, illetve kiemelendő még a jelen lévő, szupportív attitűddel rendelkező kollégák száma a hallgatóság körében. A fenti változókra vizsgálatunk során nem korrigáltunk, amely eredményeink értelmezhetőségét némiképp behatárolja.
További kérdésként merülhet fel a pszichiátriai témájú prezentációk hatása a szobanövények életminőségére. Lehetséges, hogy a rendszeres prezentációhallgatás egyes szobanövények pszichés vagy szomatikus állapotát rontja (mondjuk elszáradnak), de az is felmerül, hogy a növények intellektuális nívója, kognitív készségei javulnak a folyamat során. A fenti kérdés tisztázásához nagyobb esetszámú követéses vizsgálatokat tervezünk.