Felébredtem szabim első napján arra, hogy fúrnak (ez még nem az álom, ez valóság), kaptam sms-t a banktól, hogy mennyit vonnak a kártyámról a hitelem miatt, és hogy elmúlt a jó idő. Tegnap meg felhívott kedvenc témavezetőm, hogy a védési bizottságom elnöke mégsem fog ráérni aznap, ellenben küld maga helyett valakit az alábbiak közül, és felsorolt két embert, az egyiknek nem annyira ismerem a hírét, a másikuk az egyetem alatt generációkat rettegésben tartó, félelmetes és kiszámíthatatlan professzor. Nem baj, úgyis minden rendben lesz a végén, ezt már ismerem, amikor így szórakozásból szívatnak az égiek.
Persze, azért azt álmodtam, hogy végül minden opponens és bizottsági tag más volt a védésen, többnyire ismeretlenek, és elfelejtettem elvinni az előadásomat pendrive-on, és akkor álmomban eszembe jutott, hogy dehát ezt csak álmodom, és akkor azt csinálok, amit akarok, és akkor nagyon koncentráltam, hogy legyen a zsebemben egy képzeletbeli pendrive, és lett is, és beraktam a gépbe, de nem volt rajta az előadás. Úgyhogy akkor megint eszembe jutott, hogy ez csak álom, úgyhogy nem muszáj itt problémamegoldanom, hanem úgy viselkedek, ahogy akarok, ezért kirohantam hisztizve, hogy jól van, akkor mindenki bekaphatja, de aztán mégis bementem a titkárnőhöz, hogy az ő gépén az emailjeim közül hadd keressem ki a prezentációmat (először nem engedte, de akkor tovább hisztiztem), felvettem a képzeletbeli, ám üres pendrive-omra, és aztán asszem előadtam a maradék pár embernek, akik megvárták, míg visszaérek, erre nem emlékszem tisztán, de végülis teljesen mindegy.