Aztán tétován rosszkedvűen kószáltam a napfényben szélben, meg be akartam végre jelentkezni pedikűröshöz, de csak július 1-re volt legközelebbre hely (július 1-re! és még délelőttre vagy kora reggelre se volt korábbi hely, semmikorra! én pedig szezonális sajátláb-fetisiszta vagyok, nyáron legyen rajtam francia manikűr), meg megcsináltam némi papírmunkát, meg felhívtam a titkárnőt, meg írtam a témavezetőmnek a fejleményekről. De még mindig nem találtam a helyem, a továbbképzésre nem volt kedvem elmenni, haza nem volt kedvem jönni, mert itt teendők lestek rám, és akkor arra gondoltam, What Would Rebecca Bloomwood Do? Úgyhogy bementem plázába, felpróbáltam számtalan ruhát, sírva visszatettem egy gyönyörű, türkizkék táskát (hatezer forint volt, koszos volt a pántja és csak az az egy darab volt belőle), aztán vettem guilty pleasure könyveket* meg egy melltartót, míg végül beültem inni egy kávét, és kiolvastam az egyik frissen vásárolt könyvet az elejétől a végéig. Igen, gyorsan olvasok. Úgyhogy most az agyam helyén frutti van, meg lehetne nézni MRI-ben, a szürkeállomány mintegy teljes egésze eltűnt, helyét gyümölcsös, omlós karamella foglalja el. Igazán remek érzés.
*Shopaholic takes Manhattan (ebből a magyar változatot, de valami annyira gáz címe van, hogy azt meg sem jegyeztem, a borító pedig eddig asszem díjnyertes, sosem láttam még ehhez foghatót); Shopaholic ties the knot; Shopaholic & Baby. Mondom, hogy guilty pleasure.