Szombaton azt mondta a kedvenc pszichiáternőm, "de rosszul nézel ki már bocs". Mégis, hogyan nézzek ki szombaton reggel nyolckor januárban? Az én elméletem az, hogy minden nőnek megvan a legjobb évszaka, amikor a legjobban néz ki, amelyik időszaknak a ruhái és színei a legjobban állnak neki, és nekem ez a nyár. Mindenesetre elmentem gyorsan szoliba, hátha az dob rajtam valamicskét, erre ma kedvenc főnököm is közölte néhány perccel ezelőtt, hogy most, mióta "csak" a disszertációmat írom, furcsamód sokkal rosszabbul nézek ki, mint amikor éjt nappallá téve osztályos munkát végeztem. Specifikálta is a megfigyelést, miszerint "ziláltan szanaszét áll a hajad és a tekintetedben is van valami zavarodottság".
Mindegy, ez most így marad, bár ma épp nem a cuccot írom, hanem egy cikket, de úgy tűnik, remekül hozom a kutatónő-imidzset. Szemüveget viselek (egyébként nem, csak az íráshoz) (lehet, hogy placebo, de érezhetően megnöveli az intelligenciahányadosomat), kötött mellényem is van és goromba vagyok. Klassz. Reméljük, csupán erről van szó, és nem az évezred influenzavírus-mutációja készül leteperni.