Egy baj van a pszichoterapeutákkal, és így a képzés vége felé a pszichoteraeutajelöltekkel is, hogy annyira veszettül asszertívek. Kénytelen voltam utolsónak vizsgázni másfél órával az ebédidő után, mert mindenkinek ment a busza, szorongott, várta a gyereke, vagy egyéb tényező miatt kellett elsőként bemennie vizsgázni. Mondjuk én meg elővettem a bölcs-buddhista sémamódomat, félreültem és elnéző mosollyal figyeltem, ahogy az előttem lévő tizenkét pszichoterapeutajelölt felállítja a harapási sort. A tizenkettedikként bejutó még akkor is legyőzötten morgott, amikor eljöttem.
De legalább most elég volt húsz oldalt elolvasnom a Coraline-ból, és már látom, hogy hacsak nem történik valami hamarosan, akkor ennek a szegény lánynak felnőve számtalan sémája lesz az elhanyagoló, nem eléggé gondoskodó és a külvilágtól elszigetelt családi környezetben kielégítetlenül maradt érzelmi szükségletei miatt.