If we're lucky the sharks will stay away
Szóval, igen, a vizsgára készülés szabályszerűségeinek megfelelően kb. onnan, hogy "ó, hát lesz rá több, mint egy hónapom, azalatt simán megtanulom a Kézikönyvet, meg elolvasom a Tringer könyvet, meg a Szkizofrénia tankönyvét és a Hangulatzavarok tankönyvét, a Gyerekgyógyászat könyv megfelelő fejezeteit, a Pszichoterápia tankönyvét, a Kognitív viselkedésterápia c. könyvet, a Neuroscience of Clinical Psychiatry c. könyvet, meg elolvasom az American Journal of Psychiatry meg az Archives of General Psychiatry mostanában megjelent számait, meg a Psychiatria Hungarica elmúlt öt évben megjelent számait, meg ha sok időm lesz, a Schizophrenia Research-öt is, és persze kicsit felelevenítem a neuroanatómiát az Anatómia Atlaszból, persze csak miután hatszor végigcsináltam a tesztkönyvet, és szó szerint fogom tudni a DSM IV. és BNO-10 meghatározásokat, valamint az összes gyógyszer alkalmazási előiratát, és nem lehet majd olyat kérdezni tőlem, amit ne tudnék" mostanra, természetesen több, köztes lépcsőfokon keresztül eljutottunk nagyjából odáig, hogy "Istenem, bárcsak valami csoda folytán túlélném ezt az egészet, ígérem, mostantól rendszeresen követem a nemzetközi szakirodalmat és soha többé nem lógok a bkv-n, csak most az egyszer segíts".
(Innen: xkcd.com)
Bunnies aren't just cute like everybody supposes
Az intersparban meg mi az a sok csokinyúl, nyulas toffifee, after eight-nyúl, lindt-nyúl, m&m's-nyúl, nyulas naptár, nyulas bögre, cuki plüssnyúl, kétméteres kartonpapír répa-repülőben integető pilótaszemüveges óriásnyúl?? Most komolyan, értem én, hogy szokjuk az ünnep hangulatát, de... február van, február. What do they need such good eyesight for anyway?
Hey remember that time when I only smoke Marlboros
- Helló, hát veled meg mi van?
isolde: - Á, hagyjuk.
Ákos: - Mi van, elhagytak?
isolde: - Nem, most fognak.
Ákos: - Valentin-napkor? Jó időzítés!
Különben semmi objektív okom a drámára nincsen, éppen végéhez közeledő hosszútávú kapcsolatom kicsit több, mint két hétig tartott csupán, amiből Kabóca egy hétre valahova elutazott, aztán meg nem hívott fel, szóval összességében kb. háromszor sétáltunk, meg egyszer felmentem hozzá, meg egyszer elvitt a Flört című filmre. Tulajdonképpen azért hisztizem (magamban), mert már évek óta ismerem ezt a fiút és ő is engem, és pontosan tudta, hogy ki vagyok én és milyen, és ezek után mégis hosszasan rádumált, hogy "járjunk". Nehéz volt rádumálnia, mert épp otthon volt az apám, tél volt, és én ehhez mérten kissé depressziós és szociális fóbiás voltam, de végülis hagytam magam, mert meggyőzően érvelt, elég régóta ismert, jól nézett ki, és úgy gondoltam, akár bele tudnék szeretni könnyen. Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el. Hosszú, majdnem fekete hajam van és piros Gauloise-t szívok egyébként akkoriban.
Tíz perc késéssel Kabóca érkezik, és megkér, hogy vegyek neki egy capuccinot, mert nála nincs pénz, majd elmagyarázza, hogy azért nem hívott, mert nem hiányoztam neki. Még azt is elmagyarázza, hogy az a baj, én még nem vagyok "kész ember", nekem még támogatásra lenne szükségem, és ő tudja magáról, hogy nem alkalmas támogatásra. Az utóbbi mondjuk nekem egy kicsit túl elvont, még jó, hogy nem vagyok "kész ember", tizennyolc éves lány vagyok, és semmiféle támogatásra nincs szükségem és sosem lesz, de persze, biztosan arra gondolt, hogy túl félénk vagyok, ügyetlen, vagy szűz. Aztán még beveti, hogy legyünk barátok, ráhagyom, szemrebbenés nélkül kifizetem a capuccinóját, majd távozom. Átverve érzem magam nagyon, ugyanakkor szeretek egyedül lenni, sokkal nyugisabb, és egyébként is február van, legalább lehetek kicsit a csúnya lány, pihenésképpen.
Multitasking, evolúció, romantika
Próbálok egyszerre kávét főzni, virágokat öntözni, blogot írni, cézár salátát enni műanyag dobozból, valamint átöltözni utcaiból házi ruhába, de ha egyszer egyik se várhat, éhes vagyok, szomjas, blogfüggő, és rájöttem, hogy hétvégén elfelejtettem megöntözni a növényeimet, márpedig évek óta hétvégén öntöződnek, mi lesz így, felborul a bioritmusuk. (Van amúgy a heti ritmusra valami külön kifejezés, mint a napira a cirkadián?) Rémlik, hogy valamit tanultunk a fontossági sorrendről oxyológiából, hogy tömegkatasztrófa esetén a kárhelyparancsnoknak kell rangsorolnia a sérülteket, hogy ki az, aki menthetetlen úgyis, ki az, aki azonnali ellátással menthető csak, és ki az, aki kibír még pár órát-napot, egyébként a fenti elméleti keret házimunka esetén is remekül alkalmazható. Jelen esetben bizonyára én lennék a rangidős, mint egyedüli központi idegrendszerrel rendelkező élőlény, bár nem zárhatjuk ki, hogy példának okáért a keskenylevelű filodendron okosabban osztaná be a teendőket nálam.
Most azonban forr a víz.
Szóval átmentem a gyakorlati vizsgán, azért vagyok ilyen beszédes és felszabadult. Jegyet nem adnak, hanem "szakvizsgára bocsátható/ nem bocsátható" van csak, úgyhogy bocsátható lettem, vagyis hétfőn elmehetek szakvizsgázni. Ennek örömére megosztom veletek kedvenc triviámat (3 ember fogja kb értékelni, mivel gondolom, a Buffy-rajongók közül nem sok ember látta gyermekkorában kétszázszor a Marslakó a mostohám c. sci-fi-vígjáték-remeket, de sebaj): az ugye megvan, hogy Alyson Hannigan, a Buffy-ban Willow (esetleg a Veronica Marsban Logan nővére) játszotta a Marslakó a mostohámban Jessie-t, a kislányt. És emlékszünk, amikor Jessie randira megy, egy világoslila nyakkendőt és hatalmas fogszabályzót viselő rendkívül idétlen tizenkétévesforma fiúcskával? A fiúcska nem más, mint Seth Green, a Buffy-ban Oz, évadokon keresztül Willow pasija. Hát nem cuki?
Most pedig megöntözöm a maradék növényeket.
Ütvefúró még egyszer, meg rinyálás
Ellenben a rákövetkező House-részben (erről beszélek, de vigyázzunk, spoilerek) (kicsit én is spoileres leszek asszem) milyen vagány kis okos pszichiáternő szerepel. Megjegyzem, manapság, ha valakinek koponyaűri nyomásfokozódása van, már nem szokás fúróval egy lyukat fúrni a temporális koponyacsontjába, ez utoljára szerintem az ókori Egyiptomban volt divat, és akkor is leginkább akkor éltek vele, ha az utódok már nagyon szerették volna eltenni láb alól az öreg fáraót, és nem, nem hiszem, hogy a kutatóbázison nem volt a gyógyszereik között mannisol, ha oda tudtak vinni huszonhat fúrót meg generátort meg mikroszkópot meg szélessávú internetkapcsolatot, meg már nem emlékszem, milyen drága antibiotikumot meg prednizolont, akkor mannisoljuk is volt, még nálunk is van, a pszichiátrián, Kelet-Európában. De persze belátom, hogy bekötni valakinek egy infúziót, meg baszomnagy fúrófejjel lyukat fúrni csinos, eszméletlen nők koponyájába, az nem ugyanaz a látvány, szóval teljesen megértem. Azért rögzíthették volna a fejét valahogy, nehogy elmozduljon fúrás közben. És mit keresett tulajdonképpen a vagány, okos, csinos pszichiáternő az Antarktiszon? Valamit kutatott, azt értem, de mit lehet ott pszichiátriát kutatni? Nem kellenek ahhoz ún. emberek? Nem vagyok elég kreatív biztosan.
Különben meg nyűglődöm már összevissza, tanulás helyett inkább rinyálok (pl. hogy nem lehet így tanulni, hogy fúrnak!) és csokiért megyek le este tizenegykor a kisboltba, pedig most kéne még egy utolsó, nagy lendület. Holnap lesz a gyakorlati vizsgám amúgy, és (ha azon átmegyek, de tegyük fel) hétfőn a nagy, igazi. És utána pedig elmegyek masszőrhöz, meg kocsmába, és megnézem az összes filmet, ami megy a moziban és amit kölcsönkaptam dvd-n (különös tekintettel a 3 évad Black Booksra, amelyből csak két részt láttam eddig, de az, hogy úgy mondjam, sokkolt kissé), és megírom a cikkemet és megírom a poszter-absztraktomat és elolvasom a halomban álló könyveket és mindennap tornászom és írok az összes blogomra és levizsgázom abból a phD-kurzusból, amiből még nem mentem el és írok egy regényt D.-nek, hogy ne unatkozzon és befestem a hajamat és megváltom a világot. Ez a terv.