Amúgy rájöttem hétfő este a Showder-klub megtekintése közben, hogy mi lenne nekem a világon a legmegfelelőbb hivatás. Nem, nem "az első női stand-up komikus", nem szeretek színpadon állni, ellenben ha valaha lesz ilyen irányú tehetségkutató verseny, megasztár stand-up-osokkal, akkor én vagyok ott a tökéletes zsüritag. Sok-sok év otthoni és munkahelyi kiképzésnek köszönhetően ugyanis bizonyos szint alatt (mint amilyen a hétfői adás volt például) a szemem se rebben, helytelenítő arckifejezéssel meredek magam elé, illetve esetenként fájdalmasan megrándul egy arcizmom vagy kételkedő döbbenettel felvonom a szemöldököm, majd a produkció végén őszintén szánakozó, mély sóhajjal mondok valami olyasmit, hogy "jaj... fiam, hát ez... hónaljszőr, megint? ... de végülis lehet még belőled jó motorszerelő".