Szabira megyek tíz perc múlva. Különben kicsit depressziós/nagyon fáradt/beteg és nyűgös voltam az elmúlt időben, aztán nem, aztán megint, aztán megint nem, és igazából semmi okom nem volt/nincs rá az időjáráson kívül. Meg úgy általában az élet. Hirtelen, ahogy a tigris ugrásra lendül, az Élet elénk tornyosul, sötét tarajával kiemelkedve a tengerből.* De komolyan, valamelyik ügyeletben szalonnát falatoztam a munkahelyemen este fél tizenegykor, gondolhatjátok, mennyire lent voltam.
*With intermittent shocks, sudden as the springs of a tiger, life emerges heaving its dark crest from the sea. (Virginia Woolf: The waves)